Utazás Kelet Svájcának mélyére

Libanon, avagy a Kelet Svájca – Hungarikumokkal a világ körül 7/4.
Írta: Kurucz Dániel

Előző cikkünket azzal zártuk, hogy remélhetőleg Szíria felé folytatjuk utunkat. Imáink sajnos nem nyertek meghallgatást, ugyanis kiderült, Törökországból szárazföldön valóban nem lehet Szíriába átlépni. Sebaj, a hosszú évek utazásai felkészítettek már minket az ilyen váratlan helyzetekre, így gyors újratervezés után Libanon felé vettük az irányt. Onnan állítólag át lehet menni Szíriába.

Tehát Libanon: lezárt török-szír határok nélkül is mindenképpen eljöttünk volna ide, hiszen Csontváry híres cédrusát vétek lenne kihagyni, és mert Libanonról úgy tartják, az ország a „Közel-Kelet kincsesdoboza”. Ennek ellenére a főváros, Bejrút, első ránézésre romos épületek halmazának tűnik; azonban, ha jobban körülnézünk, itt-ott szebbnél szebb házakat fedezhetünk fel. Hogy miért kell őket keresgélni, annak egyik oka a bejrúti kikötőben tárolt ammónium-nitrát felrobbanása volt 2020. augusztus 4-én, melynek köszönhetően több száz történelmi épületben keletkeztek súlyos károk – nem is beszélve a nagyjából 200 emberéletről. A másik dolog, ami egyből feltűnik, az az utcai művészet és a graffiti szimbiózisa, mely épületek tömkelegét borítja. Úgy tűnik, a libanoniak nem csak kreativitásukat élik ki e falakon, hanem politikai és vallási véleményüket is szívesen kinyilvánítják.

Bejrút pezsgő nyugati muszlim negyedéből átsétáltunk a keresztény negyedbe, hogy részt vegyünk egy maronita keresztény szertartáson egy örmény templomban. A maroniták története egészen a 5. századig nyúlik vissza, akik eredetileg szír keresztények voltak, ám egyes Krisztusról vallott nézeteikben eltértek, így később menekülni kényszerültek Szíriából, és Libanonban találtak menedéket. Az 1215-ös negyedik lateráni zsinatot követően III. Ince pápa is elismerte pátriarkájukat. Mára teljes az egység Rómával és a katolikus egyházzal. Az 1943-as Nemzeti Paktum értelmében a libanoni államfő, valamint a fegyveres erők parancsnoka csak maronita keresztény ember lehet. A maroniták mellett számos más felekezet és egymás mellett Libanonban. Itt a vallás a mai napig szorosan összefonódik a politikával, erre Libanonról írt útinaplónkban részletesebben kitértünk, érdemes elolvasni, ha kicsit jobban képbe akarunk kerülni az ország mai helyzetével.

Bejrút után kelet felé vettük az irányt, hogy Broummanában találkozzunk a Dahrouge családdal. Yasser és Edit Budapesten találkoztak 1980-ban, és szerelem volt első látásra. Nem sokkal később Libanonba költöztek, és három gyermekük született. Már mindhárman harmincas éveikben járnak, két lányuk Franciaországban él, legidősebb fiuk pedig a Corvinus Egyetem doktorandusza. Ők mégsem terveznek hazaköltözni, sem máshova elmenni. Edit, ahogy ő fogalmaz, beleszeretett Libanonba. De persze nem feledkezett meg gyökereiről: a Libanoni-Magyar Baráti Társaság vezetőjeként libanoni magyar nőknek szervez kulturális programokat és beszélgetős esteket.

„egyformák vagyunk… én úgy gondolom, a magyarok is befogadóak… és itt is nagyon befogadóak”

– mondja Edit, amikor arra kérjük, hasonlítsa össze a két népet. 

Libanonról tudni kell, hogy nem éppen egy lapos ország, Editék Broummanában pedig pont a hegytetőn laknak, így csodás kilátás nyílt tőlük a városra. Vágóképezés közben a család macskája olyan viccesen kezdett el nyávogni, hogy operatőrünk és hangosemberünk, Miki majd’ bepisilt a nevetéstől. Ki mondta, hogy könnyű a dokumentumfilmes szakma? Mikinek ezúton is sok szerencsét kívánunk Japánban ezzel a kis anekdotával.

4.png 

Broummanából a tengerpart mentén haladva először Büblosz csodálatosan gyönyörű történelmi városába vezetett tovább utunk, amely 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Bübloszi Philón, 1-2. századi görög történetíró és nyelvész szerint a világ legrégebbi városa. Innen északra Batroun volt következő megállónk, ahol megcsodáltuk teljes, 225 méteres hosszában az ókori, föníciai falat, amely az időszámításunk előtti első században nyerte el mai formáját. Eredetét tekintve ez egy természetes képződmény, amely megkövesedett homokdűnékből áll, s a föníciaiak főleg a tengeri viharok és erőszakos behatolók ellen vették hasznát; később a rómaiak azonban máshogy gondolták, és inkább kőbányaként üzemeltették. Csoda, hogy így is több ezer éve áll.

Batrounból robogtunk is tovább Tripoli fele, amely Libanon második legnagyobb városa, és egyben az ország legnagyobb muszlim közösségének is helyt ad. A néhol Rio de Janeiro faveláihoz hasonlító épületekkel rendelkező város egy elég zárt hely, gyakran nem látják szívesen az idegeneket, így volt, hogy csak titokban tudtunk kamerázni. Miután összebarátkoztunk néhány helyivel – akik megörültek, hogy magyarok vagyunk és nem a CNN-től jöttünk –, meglátogattuk a híres tripoli piacot, ahol megpróbáltuk lealkudni egy bőröv árát – sikertelenül.

Tripoliból aztán végre elindultunk felfele a hegyen az Isten cédrusainak is nevezett cédruserdő felé, hogy megkeressük Libanon leghíresebb magyar vonatkozású emlékét, Csontváry Kosztka Tivadar múzsáját: a magányos cédrust. És igen, még ma is áll több, mint száz évvel azután, hogy a festő meglátta benne saját különcségét, és vele együtt saját magányát. Vajon mit gondolna most a világról, ha élne? 

Talán Csontváry híres festménye miatt, úgy tűnik, nekünk magyaroknak a cédrus és Libanon fogalmak kéz a kézben járnak. Nem meglepő hát, például, hogy a 2009-es Bejrúti Művészeti Központ (akkoriban még Művészetek és Kultúra Háza) épületének tervezésére kiírt nemzetközi pályázatra Rajk László építész – Rajk László volt kül- és belügyminiszter fia – és csapata épp ezekből a fákból merített ötletet, és egy cédrust formázó épületkomplexumot tervezett. A pályázatot végül nem Rajkék, hanem egy milánói építészekből álló csapat nyerte, pedig a szintén nemzetközi zsűri egyik tagja az Ybl Miklós-díjas Földes László volt.

Libanon egy igazán különleges és egyedi hely a Közel-Keleten, és talán nem véletlenül nevezik a Kelet Svájcának. Most, hogy keresztül-kasul bejártunk és bemutattuk ezt az országot, ismét megkíséreljük a szárazföldi belépést Szíriába. Vajon ezúttal sikerülni fog? Szurkoljatok, egy hét múlva kiderül.

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

4. rész: 2024. január 27. 10:05 TV2

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!