Milyen bort készítenek a szerzetesek? - Krisztus vére 2.

A pannonhalmi bencés apátságnak (amely a környező falvak püspökségeként is működik, így apátja, Várszegi Asztrik a püspöki kar tagja is egyben) az 1900-as évek elején száz hektárnyi szőlője lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az apátsági pincészet honlapja szerint. A második világháború után ezek a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba kerültek. 2003-ban a főapátság többségi és az MKB Bank kisebbségi tulajdonában felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet, ahol feldolgozzák az apátság 52 hektáros szőlőjének termését. Az ültetvények jórészt korábbi apátsági birtokon találhatóak, javarészük új telepítésű, és hat dűlőre oszlanak.

Mivel „Pannonhalma környezeti viszonyai a felső Loire-völgyre és Elzászra emlékeztetnek”, ezért a telepített területek kétharmadára olyan szőlőfajtákat ültettet, amelyekből „magas minőségű, jó ivású, üde fehérborokat” készíthetnek: ezt szolgálja a rajnai rizling, a sauvignon blanc és a fűszeres tramini. A borvidék hagyományait képviseli az olaszrizling, az ezerjó és a sárfehér. A turizmus miatt a terület harmadán nemzetközi fajtákat termesztenek, így chardonnayt, pinot blanc-t, pinot noir-t, merlot-t és cabernet franc-t. A pincészet egyik munkatársa a Mandinernek elmondta: misebort is forgalmaznak, mégpedig fehér Tricollist (házasított fehérbor, a borvidék fő fajtáiból készül), ezzel miséznek az apátságban és a hozzá tartozó falvakban is, de a tihanyi bencések is ezt használják. 

Először a pálosok rukkoltak elő szőlő nélkül rendi borral: öt éve kötöttek megállapodást a pécsi egyetem kutatóintézetével, amelynek a pécsi Jakab-hegy egy részén is van szőlője. Ez a birtok korábban a pécsi püspökség birtoka volt, valamint a lábánál vannak az egyik első pálos kolostor romjai. A pálos rend alapításakor ugyanis Boldog Özséb a Jakab-hegyi remetéket is integrálta a rendbe - tájékoztatta a Mandinert Szentirmay Tamás, a pálosok gazdasági vezetője. A pálos bor egyrészt száraz olaszrizling, másrészt félédes cuvée, amit miseborként és reprezentatív célokra is használnak, borkereskedelemmel azonban a rend nem foglalkozik, így a pálos bor leginkább a kutatóintézet boltjában vásárolható meg.

A piarista bor honlapján található ismertető szerint a piarista rend második magyarországi iskolája úgy jött létre 1685-ban, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kis-Kárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Később is sok piarista rendház megélhetéséhez járultak hozzá a kisebb-nagyobb szőlők és pincék. Jelentősebb szőlőterülethez akkor jutott a rend, amikor I. Ferenc királytól 1807-ben megkapta a székesfehérvári őrkanonokság birtokát.

A nyolcszáz éves javadalmat

még Szent István alapította. A magyarországi tartomány eleinte bérbe adta a birtokot, majd fokozatosan saját kézbe vette a különböző mezőgazdasági munkálatokat. A kusztodiátus központja Mernye volt, de a balaton-felvidéki Akali és Dörgicse is hozzátartozott. A szőlőterület nagy része dézsmaszőlő volt, a legújabb korig jobbágykézben volt a gazdálkodás. A piaristák 1840-ben már palackozták a borokat. A századfordulóra már hazai és nemzetközi versenyeken elért aranyérmekkel és szép eredményekkel büszkélkedhetett a szőlőgazdaság. Ilyen volt az 1902-es pozsonyi országos kiállítás, amelyen 1300 borból a dörgicsei pince a második díjat kapta. A dunántúli javadalmon kívül jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyt Tokaj vidékén: Sátoraljaújhelyen és Mádon.

A virágzást a kommunista diktatúra törte ketté. Csupán a kecskeméti Kisfáiban maradt meg egy kisebb másfél hektáros szőlő, amely a két engedélyezett rendházat, a budapestit és a kecskemétit látta el borral. A rendszerváltás után 2008-ban indult el a munka, hogy a rend újjáélessze a régi hagyományokat. Egy évvel később, az első alkalommal kiírt borválogatásra – nem lévén saját szőlőterülete a rendnek – olyan borászatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régiókban, hagyományos piarista szőlőtermő földek közelében fekszenek.

A rend egy külön céggel pályáztatja meg a pincészeteket. 2011-ben 63 borászat versengett a címért, végül a Nyári Pince 2009-es, Szent György-hegyi Kéknyelűje (a pince 2009-ben szürkebarátjával már egyszer elnyerte a címet), és a Tokajicum Borház 2009-es Darázskő Furmintja győzött. Idén, 2012-ben április 30-ig lehetett pályázni a rangos címre.

Labancz Zsolt tartományfőnök a Mandinernek ezzel kapcsolatban elmondta: a piarista borral elsősorban a márkaépítés és a közösségteremtés a céljuk – hiszen ezek nem túl drága, elérhető áron megvásárolható borok. Széleskörű kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, elsősorban piarista rendezvényeken, borszaküzletekben lehet találkozni velük. Labancz Zsolt ugyanakkor hozzátette: rendházaik templomaiban mindenki maga választja ki, milyen borral misézik.

Megirigyeltük a bencéseket,

aztán megirigyeltük a piaristákat is – válaszolta a Mandiner azon kérdésére Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök, hogy miért álltak elő saját palackozású rendi borral. Megjegyezte ugyanakkor: a rend kitiltása miatt a 18. század után nem volt a tulajdonukban igazi szőlőbirtok. Amúgy is, a jezsuita városi rend, és így elsősorban nem szőlőt, birtokot kapott, hanem pénzbeli adományokat. Ugyanakkor a régi nagyszombati jezsuita kollégium kis pincészete Nagyszombat és Pöstyén között nemrég már harmadszor került vissza a rend tulajdonába. A belső használatra termelő pincészetet a Pálffy-grófok adományozták a rendnek, most kiadták bérbe a szlovák jezsuiták.

A rend tavaly ünnepelte magyarországi megtelepedésének 450. évfordulóját, és ekkor palackoztak először jezsuita bort, elsősorban ajándéknak szánva a rend támogatóinak, segítőinek, hiszen a bor az európai kultúrkörben egy széles körben alkalmazható, ugyanakkor rangos ajándék. A nemrég elhunyt Kopp Mária gyermekei részéről is érkezett felajánlás: tartanak egy borkóstolót, és ha tetszik, akkor kedvezményes áron adnak bort a Jézus Társaságának. Így a jezsuita bort a Skrabski Borászat szolgáltatta. 2011-ben olaszrizling volt a rend fehérbora, idén egy cuvée, emellé pedig most választottak egy vörösbort is a Vesztergombi pincészettől. A jezsuita borból várhatóan hagyomány lesz, hisz 2013-ban újra jubileumot ünnepel a rend, az osztrák provincia megalapításának úgyszintén 450. évfordulóját. Egyébként Forrai Tamás elmondása szerint misézni általában egyházmegyei miseborral szoktak a jezsuiták is.

És hogy mennyi bort miséznek el egy templomban?

A budapesti Egyetemi Templomban, ami a Központi Szemináriumhoz tartozik (Kajtár Edvárd a szeminárium spirituálisa, a növendékek lelki fejlődéséért felelős vezetője), egy héten huszonkét misét mondanak (hétköznap kettőt, vasárnap ötöt, plusz öt szemináriumi mise). Körülbelül négy hónap alatt húsz liter bort (jelenleg irsai olivért) miséznek el, de ennél több fogy, mivel a vendégeket is ebből kínálják. 

Vajon mit kezdenek a papok a zéró toleranciával? Kajtár Edvárd leszögezi: nem tud a misebor által okozott balesetről: ha a pap háromszor misézik egy nap, akkor maximum másfél deci bort ivott meg egy délelőtt alatt. A nyugati kultúrában természetes és köztudott, hogy a szentmisén bort is használnak, így a rendőrök sem kötnek bele az ezt a minimális mennyiséget elfogyasztó klerikusokba. Ezzel még a kommunizmusban sem packáztak, és mióta bevezették a zéró toleranciát, azóta sincs belőle probléma.

Riportunk első részét, mely a miseborról szól, itt olvashatják.