Isten kezében

„Ahhoz, hogy a történelme során mindig nettó bor-exportőr Magyarországból ne váljék állandó bor-importőr, komolyabb dolgokat kell megoldani. Rendezni kell a szőlőárakat, hogy a bor fogyasztói árából olyan mértékben részesedjen a szőlőtermelő, ami biztosítja, hogy ésszerű méretű birtokokon megélhessen belőle és jusson az ültetvények megújítására is. Biztosítani kell a szőlőültetvények öntözését az asztali és tájborok alapanyagát adó ültetvényeken. A kutatóintézetek irányításába be kell vonni az adott régió szőlészeit és borászait, hogy együtt dolgozhassanak ki a változó időjárási feltételeknek ellenállóbb, magas minőséget adó fajta-változatokat. Támogatni kell hazai és uniós forrásokból a minőségi idegenforgalom szempontjából nélkülözhetetlen szőlő-kultúrtájak helyreállítását, az ezekhez kapcsolódó bor és gasztronómiai túrizmus megteremtését, megerősítését.

Az utolsó pillanatban vagyunk. Szőlőink területe a rendszerváltás óta megfeleződött, EU-csatlakozásunk óta 93000 hektárról 60-62000 hektárra csökkent. Hiába bizonyítják csúcs-borászataink évről-évre termőhelyek nagyszerű adottságait - összességében a meglévő termőterületeknek összesen talán 3-5%-án. Egy elzsombékosodó, eltűnő szőlőkultúrában magányos szigetek nem maradhatnak fenn.”