Szép borok a hűvös Ausztriából: így csinálják fölöttünk

Ausztria hűvös vidék, hideg északi szél járja át, amit az ott készült borok mindegyikén érezhetünk – derült ki a VinCE Budapest rendezvényén, ahol március 8–10 között a világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett szakértők gyűltek össze, hogy kóstoljanak és tanuljanak. A workshopokra és a mesterkurzusokra sok esetben már elővételben elfogytak a jegyek, de a számos kiállítói asztal előtt is péntek óta hosszú a sor.

Skiing in the West, Wine in the East

Felső szomszédunk évente mintegy 250 millió litert termel és fogyaszt, amiből körülbelül 50–70 milliót kapásból exportál – nagy részét Németországba. Ugyanakkor a behozatal mennyisége sem kevesebb – ezt már szombat reggel az osztrák borokat bemutató kurzuson tudtuk meg Darrel Joseph-től. Elmondta: Ausztriában húszezer pince gazdálkodik, átlagosan 2,26 hektáron. Míg évi egymillió liter felett mindössze 19 birtok termel, addig 5–10 ezer liter közötti borelőállítókból több mint három és félezer van.

Habár gyors közvélemény-kutatás után kiderült, a résztvevők nincsenek teljesen képben az osztrák borokat illetően, a Bécsben élő borszakíró azért valószínűleg senkinek sem árult el nagy titkot azzal, hogy az őshonos fajták között a zöldveltelinit, a kékfrankost, a cirfandlit, a piros veltelinit, a rotgipflert, a zweigeltet, a st. laurent-et és a wildbachert említette. A borvidékek közül természetesen a híres Wachaut emelte ki, de megjegyezte: a Weinviertelben is csodálatos borok vannak már – habár onnan ezúttal nem kóstoltunk.

*

Wieninger Nussberg Alte Reben – Wiener Gemischter Satz 2011

A bécsi borvidék több mint hatszáz hektárnyi területet jelent. Az előadó elmondása szerint Bécs a világ egyetlen olyan fővárosa, ahol komoly bortermelés folyik a város határain belül, így szerinte nem túlzás a bor fővárosának nevezni azt. Fritz Wieninger ebből négy hektárnyi meszes, agyagos területet birtokol. Itt, a Nussberg-dűlőben készült az a házasítás is (hagyományos osztrák nevén a Gemischter Satz), amely bevezette Darrel összeállítását: „Ez a legérdekesebb dolog Ausztriában: kilenc vagy több szőlőfajta is teremhet egyetlen dűlőn belül, és ezek jól megférnek egymás mellett egy borban.”

Wieninger borában is kilenc különböző szőlőfajta keveredik, elsősorban a pinot blanc, a zöldveltelini, a neuburger, és a tramini dominálnak. Hordóban nem volt, tavaly szeptemberben palackozták, 2011 októberében szedték, kizárólag vadélesztővel erjedt. A halványarany színhez ásványosság, test, finoman fűszeres ízjegyek társulnak. A 13,5-ös alkoholt 6 gramm/liter sav tartja. A szakember bizonygatta: a sav tud magasabb is lenni Bécsben – az elmúlt évek melegei miatt ez a pince is szenvedett. Ugyanakkor a savasság hosszan megmarad a szájban a kortyok után. A 12 ezer palack egyike 17 euróba kerül.

Malat Silberbichl DAC Reserve 2011

A leghíresebb ausztriai borvidék, Wachau a legnyugatibb fekvésű területe Ausztriának. Innen nem messze fekszik a gránittalajú Kremstal, ahol a 34 éves Michael Malat dolgozik. Michael a kilencedik generációja a Malat borászcsaládnak. Fiatalságához fiatalos elvek párosulnak: minimális permetezéssel dolgozik, törekszik a természetességre, de – Darrel Joseph szerint – ha meg kell védenie a szőlőt, akkor nem habozik drasztikus lépéseket tenni. 2011-es rizlingje gazdag, szép illatú. Savai jók (6,5-7 gramm/liter), összességében jól elkészített bor. Ugyanakkor nekem talán hiányzik belőle a test, lecsengése vizes, rendkívül rövid.

Habár a reserve borokat akár hordóba is lehetne tenni, általában senki sem barrikol – Michael is 2500 literes hordóval dolgozott, pár hónapig pihent ilyenben ez a rizling. Azzal, hogy a palackon megjelent a DAC eredet-megjelölés, a hangsúly a szőlőfajtáról a területre tolódott, a reserve így zászlósbora lehet a vidéknek. A potenciális sikerborból több mint kétezer palack készült, 18 eurós darabkáron.

Rudi Pichler Kollmütz Smaragd 2011

Ha lenne egyetlen bor, amely nemzetközi szinten meg tudná mutatni Ausztriát, az a wachaui zöldveltelini lenne – állította kóstoltatónk. Rudi Pichler bora Wachau saját besorolása szerinti legmagasabb, a smaragd kategóriába esett.

A Kollmütz-dűlő része az 1400 hektáros löszös területnek, ahol még ma is a régi teraszos művelés romantikája uralkodik. Az innen származó tétel „izmos, férfias bor”, a 14,5-ös alkohol uralja a 4,95-ös savat. Nagy testű, szerkezete igazán komoly, az ásványok itt végre igazán hangsúlyosak. Félig vadélesztősen ment le az érlelés, majd fajélesztős oltást is kapott. Hallal, csirkével, a maradékcukor miatt ázsiai ételekkel is jól harmonizálna. Figyelembe véve, hogy a fiatal, smaragd szintű borok évekig tartják magukat, várhatóan ez is felpuhul majd. Szívesen megkóstolnánk egy év múlva!

Sabathi Kranachberg 2007

Hannes Sabathi dél-stájer sauvignon blanc-ja rendkívül érdekes. Az előadó nem győzött szabadkozni, hogy miért az utolsó fehér tételnek választotta. Azért megértettük: a jellegzetes, egzotikus illat, az erős zöldes jegyek – zöldborsó, kapor – dominálnak, ezt nem lehet akármilyen italok közé betenni. Jellegzetes, egyedi, tömör, ez az ital maga a karakter. A csapadékos vidék 22 hektárjáról, 20-25 éves tőkékről származik. Habár Ausztriában nincs túl sok sauvignon blanc, ez a bor mindenképpen világszínvonalú Darrel Joseph szerint. Annak ellenére, hogy 2007-es, és hogy 13 hónapig fahordóban érett, nagyon friss, és az a pár gramm maradékcukor határozottan jól áll neki.

Grassl Rubin Carnuntum 2011

Carnuntum területéről néhány éve még az osztrákok sem hallottak, a borszeretők nem tudták, hol van. Mindössze 915 hektárról van szó, ahol a vidék egyik legkiválóbb borásza, a huszonéves Philip Grassl dolgozik. Az agyagos, löszös, lankás talajon a zweigelt-et úgy készítik, hogy 10-15 euró között legyen a bolti ára.

Ennyi pénzért egy igazán friss, gyümölcsös, zamatos, még éretlen szilvás bort kapunk, szép savgerinccel – habár öt gramm/liter savról van szó, többnek tűnik. Kizárólag vadélesztős érleléssel készült, és habár nem szabadna, a fás jegyek előbukkannak belőle, a gyümölcsösség csak néha nyomja el.

Heinrich Blaufrankisch Alterberg 2009

Ki gondolná, hogy a Fertő-tó bal partján fekvő turistaövezetben, a burgenlandi Neusiedlersee-nél harminc éves tőkékről harmonikus, klasszikus kékfrankos bor is készül. Gernot&Heike Heinrich borában izgalmas mélységek játszanak a még jól iható savakkal. Gránátalma, csipkebogyó, szép mineralitás – szintén gasztrobor. A 2009-es kékfrankos most jól iható, de akár tovább is érlelhető.

Juris Breitenteil 2008

Szintén Burgenlandból érkezett Budapestre a Juris birtok pinot noir-ja, amely jóval lágyabb aktuális szomszédjainál. Színre élénkpiros, illatában tipikus burgundiai pinot mutat. Alkoholja 14-es, az ital érezhetően még csak most kezd összeállni, finomodni fog. A pincészet egyébként ennél komplexebb pinot-kat is készít, a 2008-as Breitenteil inkább egy fogyasztóbarát, jól iható darab.

Stift Klosterneuburg Grosse Reserve 2009

Klosterneuburg apátsága Bécs fölött fekszik, a Wagram régió része. Állítólag ennek északi pontján, a meszes, kavicsos, lapos, száraz vidéken készül az osztrákok sajátja, a legjobb St. Laurent. Ez a szőlőfajta a kadarkához hasonlóan érzékeny, makrancos. Sava gyakran éles, ha nincs egyensúlyban a gyümölccsel. A savat ebben a borban is többnek érezzük, mint amennyi valójában, hiszen a gyümölcsösség karcsún jelenik meg.

Illata az előzőeknél nagyobb fokú harmóniáról árulkodik, ízében a piros gyümölcsök mellett felbukkanó hordójegyekre számíthatunk. A negyvenéves tőkék mélységet adnak a bornak. A Stift pincészet terméke csak néhány napot ázott héjon, ötszáz literes nyitott kádakban erjesztették, felét új hordóba tették, ahol 2,5 évig érett.

Feiler-Artinger Ruster Ausbruch 2007

Az elhúzódó borkóstolón levezetésként a ruszti Feiler-Artinger birtok 2007-es édes borát kaptuk, amely pinot blanc, olaszrizling, chardonnay és neuburgi eredménye. Komplex, rendkívül tömény ital, száz százalékban botritiszes szemekből. Ha hazafias szellemünket félre is tesszük, ez sajnos akkor sem ér a tokajiak nyomába.

*

És hogy valójában mitől népszerű az osztrák bor? Miért ajánlják, amikor ennél érdekesebbeket, jobbakat is találni? Erre a közönségből érkezett kérdésre Darrel Johnson csak annyit felelt: ha mi magunk nem érezzük, akkor a csúcsgasztronómia ausztriai tételek mellett elkötelezett szereplőit kell megkérdezni.