A kozmopolita Tokaj zsidó öröksége: utazásom a Zimmermann családdal

Bánfalvi Gábor, a Taste Hungary társalapítójának írása.

*

„Aki megszakítja a múlthoz kapcsolódó folyamatosságot,
aki új kezdetet akar, az az orángutánt utánozza,
annak a szintjére akar lesüllyedni.”

José Ortega y Gasset:  A tömegek lázadása (előszó), 1937

Tokaj-Hegyalja a világháborút megelőző másfél-két évszázad során virágzó zsidó közösségekkel rendelkezett, akik jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Tokaj mind a mai napig az egyetlen ismert magyar világmárka. 72 évvel a holokauszt után egy hajdani borkereskedő családnak, a Zimmermanoknak állítottak emléktáblát Mádon.

*

Múlt pénteken két kis sárgaréz tábla került fel Mádon a Royal Tokaji borászat épületeinek utcafrontjára. A táblák magyarul és angolul állítanak emléket a Zimmermann családnak, akik ezekben az épületekben élték életüket, termelték és árulták a tokaji bort egészen 1944 májusában történt deportálásukig. 

A család egyike volt azon számos zsidó származású kereskedő és bortermelő dinasztiának akik az 1700-as évek második felétől kezdve telepedtek le Hegyalján és évszázadok kitartó munkája mellett hatalmas borkereskedő cégeket építettek fel.

Mád fénykora

Számos ilyen család volt az egész régióban, de ha csak a mádi Rákóczi utcát nézzük – ami gyakorlatilag a falu központja is –, az említett Royal Tokaji által tulajdonolt Zimmermann-ház mellett közvetlenül, szépen sorban találhatjuk a Borsai- (Weinhändler-ről kikeresztelkedett), Deutsch- (ma Tokaj Classic Borászat), illetve Grossmann-házakat. Ugyanabban az utcában, kissé pár házzal odébb az Edelstein-ház volt egykoron. Deutschéknak az utca túloldalán volt kis hentesboltjuk, egy utcával feljebb pedig a gyönyörűen felújított zsinagóga, a rabbiház és jesiva található, hisz' Mád fénykorában hatszáz magyar zsidónak volt az otthona és híres borkereskedelmi és vallási központ volt a régióban és azon túl is.

A mádi Rákóczi utcában gyerekeskedő, ma 88 éves Zimmermann Zsuzsanna (mai nevén Suzy Oster) még emlékszik arra, hogy gyerekkorában mennyire félelmetesnek találta a család hideg, sötét pincéjét, illetve arra, hogy szüretkor a mádi haszidok énekelve szüreteltek a családi szőlőben, melyek többek közt a Szent Tamás és Úrágya dűlőkben voltak. Ma sajnos már csak filmbe illő jelenetnek tűnhet, hogy haszid zsidók énekelnek a hegyaljai szüreten... Pedig két évszázadon át galíciai haszid zsidók tömegei érkeztek Hegyaljára és alapítottak közösségeket.

A Zimmermannok speciel nem nagyon álltak velük szóba, ugyanis ők egy erősen meggazdagodott, asszimilálódott borkereskedő család voltak, akik Suzy Oster szerint nem vallás, hanem inkább társadalmi státusz alapján választották meg barátaikat, akik között jóval több volt a keresztény, mint a zsidó. Susy Oster is csak a deportálás előtti három napot volt kénytelen sokszáz sorstársával együtt, étlen-szomjan a mádi ortodox zsinagógában eltölteni, elmondása szerint korábban ők nem nagyon tették be oda a lábukat.

Első állomás Magyarországon: Mád

A múlt heti emléktábla avatáson, ezen a forró nyári napon, a Zimmermann család nyolc leszármazottja is részt vett. Köztük volt Barbara Fox és Gerry Oster, annak a Zimmermann Zsuzsának gyermekei, akit ebből a házból deportáltak Auschwitzba 1944 májusában a magyar nyilasok. A család ma az Egyesült Államokban él és kifejezetten erre az alkalomra repültek vissza Magyarországra. A családból Barbara az egyetlen, aki korábban már járt országunkban, a többiek most először jártak itt.

De hogy lehet az, hogy 72 év után egy magyarul már nem beszélő család csak azért repülőre ül, gyerekestül, férjestül, feleségestül, hogy egy isten háta mögötti magyar faluban – még ha grand cru területekkel rendelkezik is Tokajban – emléktáblát avassanak rég elfeledett és sosem látott házukon?

A történet, mint annyi sok fontos esemény a világban, egy pohár borral kezdődött. Néhány évvel ezelőtt ugyanis Barbara Fox vacsora után egy amerikai étterem borlapján meglepődve vette észre, hogy egy mádi desszertbor is szerepel a menün.

Zimmermann Manó nyomában

Azonnal rendeltek belőle és nagy örömmel nyugtázták, hogy ismét készül bor, ráadásul jó, abban a faluban, ahonnan a család származik. (Azt azért nem felejtette el a család, hogy a mádi ősök borral foglalkoztak.) A mádi bor annyira fellelkesítette őket, hogy Barbara még 2015 tavaszán férjével és barátaival repülőre ült és Magyarországon töltött egy jó hetet. Ekkor vették fel velem a kapcsolatot, miután megtalálták cégünk, a Taste Hungary honlapját, amelyen tokaji zsidó túrákat is hirdetünk és ahol rábukkantak néhány fényképre, ami történetesen épp a mádi zsidó temetőt mutatja, rajta a nagy, obeliszkszerű Zimmermann-sírokkal. Mivel már több éve foglalkoztat Tokaj zsidó történelme, a Zimmermann név egyáltalán nem volt ismeretlen számomra, hisz számos régi boros címkén, régi térképeken megtalálható nevük. Amikor Barbara Fox tudomásomra hozta, hogy ők a család leszármazottjai, rögtön eszembe jutott a név: Zimmermann Manó már az 1867-es Tokaj-Hegyaljai Albumban is meg van említve, mint a Bormívelő Egyesület tagja.

Régi, nagyon neves tokaji borászcsaládról van szó.

Barbara az emlékeken kívül csupán egy régi, fekete-fehér képeslappal rendelkezett, amin egy szép boltíves kapualj látható, a régi Zimmermann-ház, illetve az előtte álló háborús emlékmű Mád központjában. A képet látva kétség sem fért hozzá, hogy arról az épületről van szó, amely ma ismét neves borászatnak, a Royal Tokajinak ad otthont.

Miután felvettük a kapcsolatot a borászattal, tavaly tavasszal Turóczi István birtokigazgató fogadott bennünket egy beszélgetésre és kóstolóra, majd közel egy évre rá, múlt hét pénteken, 2016. június 24-én, egy újabb látogatás keretében, a család jelenlétében lettek felavatva a Zimmermann-emléktáblák. „Számomra ez a tábla többet jelent, mint az hogy meglátogassam Auschwitzot, ahol a nagyanyámat elégették. Ez a tábla elmondja az embereknek, hogy kik voltak a Zimmermannok, mivel foglalkoztak a háború előtt, hogyan töltötték el az időt, ami nekik jutott ezen a Földön. Megmutatja, hogy hova tartoztak, milyen életet éltek és az űrt, amit maguk után hagytak” – mondta el rövid beszédében Gerry Oster (Zimmermann Zsuzsa fia) az avatáson. Damon de Laszlo, a borászat egyik tulajdonosa is rövid beszédet mondott: reményei szerint ez a tábla is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát.

*

Számomra a Zimmermann-emléktáblák csak egy első, nagyon fontos lépés annak irányában, hogy minél nagyobb körben elmeséljük azt, hogy az 1700-as évek közepétől egészen 1944-ig a tokaji borvidék területén a zsidóság hihetetlenül fontos szerepet játszott abban, hogy a tokaji bor globális branddé váljon. A galíciai zsidók először főleg kóser bort szállítottak Hegyaljából Lengyelországba, illetve a mai Ukrajna területére, majd szép lassan a nemzetközi borkereskedelem motorjává váltak, összekötve a szomjazó lengyel nemességet a magyar borokkal, majd ezt követően Krakkón, Berlinen és más városokon keresztül a világ számos részére eljuttatták borainkat.

Barbara Fox ezt a következőképpen foglalta össze: „Mi nem azért jöttünk ide, hogy bármiféle kárpótlást keressünk. Egyedlen dolgot akartunk, azt, hogy legyen látható emléke annak, hogy a zsidók, köztük a mi családunk is, több mint egy évszázadon át gondját viselték ennek a földnek, művelték szőlőjét, készítették és árulták borát.”

Ahol a haszidizmus otthonra tudott lelni

Tokaj-Hegyalja zsidó történelme azonban nem csak borászati szempontból kiemelkedően fontos. A kiterjedt borászdinasztiák mellett ez a régió egyike azon kevés helynek Magyarországon, ahol a Galíciából származó haszidizmus otthonra lelt. Az 1800-as évek első felében Sátoraljaújhelyen élt Mose Teitelbaum, a ma is aktív Teitelbaum-rabbidinasztia alapítója. Sőt, a hagyomány szerint még a haszidizmus atyja, Baal Shem Tov is járt Hegyalján. Olaszliszkára és Bodrogkeresztúrra mind a mai napig jönnek zarándokok Brooklynból és Queensből. Borászok, borkereskedők, rabbik, haszidok és asszimilálódott polgárok, fogadósok, fakereskedők és még lehetne sorolni a sokszínű, egykor virágzó tokaji zsidóság tagjait.

A huszadik század diktatúrái mindent megtettek annak érdekében, hogy nyom nélkül eltüntessék nem csak a hegyaljai zsidóság, de egész Tokaj hihetetlenül, összetett, sok etnikumot magába foglaló történelmét. Nem véletlen, hiszen Tokaj történelme a kezdetektől fogva határokon és nemzetiségeken átívelő, kozmopolita történet, ahol megfordulnak többek közt görögök, németek, oroszok, zsidók, lengyelek, magyarok és örmények, kereskedő és arisztokrata dinasztiák, csodarabbik és aranycsinálók.

Csupa olyan jelenség, amelyektől mind a náci, mind a kommunista orángutánok irtóztak és akikkel nem csak végezni akartak, de utána még nyomukat is el akarták tüntetni. Sajnos majdnem teljes sikerrel jártak, hiszen csak évek kutatása után lett számomra is kristálytiszta, hogy Tokaj igazi öröksége, hagyománya és esszenciája nem másban, mint a borvidék sok évszázados kozmopolita és zsidó történelmében gyökerezik.