Ennyit tud Badacsony?

„Egy-egy borkóstolót követően elvétve találkozunk csak olyan beszámolóval, amelyben a szerző éles kritikával illeti a hibásnak ítélt tételeket. Ennek oka nem a hozzáértés, sokkal inkább az elfogulatlanság hiánya - a szakmán belüli érintettség okán kevesen engedhetik meg maguknak a valódi objektivitást. Vegyenek nagy levegőt, töltsenek maguknak egy pohár bort - kíméletlenül őszinte szavak következnek.

Előszóban rólam annyit, hogy az utóbbi időben jelentős összegeket áldoztam arra, hogy tanuljak, és hozzáértővé válhassak a borok világában - értve ez alatt a WSET diploma képzést, és a jelentősebb külföldi kóstolókon, vásárokon, valamint kurzusokon való megjelenést. Egy dolgot bizonyosan sikerült megtanulnom: hogy nem csak nem értek a borokhoz, de nem is fogok soha. Így a sokmillió borszakértő országában minden további szavam egy avatatlan, hozzá nem értő személy magánvéleményeként értelmezendő.

(...)

Ennyit elöljáróban, és akkor lássuk Badacsonyt – továbbra is minden szakértelmet nélkülözve. Itt természetesen első sorban illene megemlíteni a helyszínt, amely habár fejedelmi, véleményem és az érdeklődők száma alapján kissé szűkös volt, valamint azt a tényt, hogy a biztosított pohár kóstolásra alkalmatlan. Szokásomhoz híven ide is hoztam saját eszközömet. A választásom kis gondolkodás után a Stölzle Experience 01-re esett, amely a badacsonyi borokhoz jó választásnak bizonyult, bár sajnos nem álcázta kedvezően a borhibákat.

A kóstolóról általánosságban szeretnék szót ejteni, majd néhány tételt külön kiemelni. A tételek többségének sikerült járnia a poharamban, bár azt nem mondhatom, hogy az illatolást követően mindet meg is kóstoltam. A kóstolót követően pedig számos kérdés merült fel bennem, amelyekre egyszerűen nem találom a választ.

Összesen 12 dugós palackot sikerült elfognom, amely önmagában információt nem hordoz, hisz a zsúfolt levegőtlen környezetben egyszer-egyszer a kínáló is téveszthet. Az viszont mindenképpen figyelemreméltó, hogy ezen palackok tartalma nagyrészt már elfogyasztásra került, ami a fogyasztói igényekről mindenképp vet fel dilemmát (bár lehet, hogy ennek csupán a hibákat jobban elfedő pohár az oka). Annyi viszont mindenképp a pincészetek javára írandó, hogy - a tokaji hasonló esetekkel ellentétben - szó nélkül cserélték, és nem hivatkozott senki elfogadható határértékre, komplexitásra, illetve terroárra.”