Egy új magyar nyugdíjrendszer alapjai

„Azt szokták mondani, hogy az ember rövidlátó, s ha nincs kényszere rá, nem fog hosszú távra szerény jövedelméből megtakarítani. De itt ismét felvetődik a kérdés: vajon miért rövidlátó maga a közösség, hogy annak ellenére megígéri számára az időskori megélhetést biztosító nyugdíjat, noha matematikailag, statisztikailag kiszámolható a fedezet hiánya? A szakma látja ezt előre, csak azt kell mondanunk, a kormányzat nem akar vele szembe nézni. Fél a politikai következményektől.

Pedig ezek az adott időszakban nem szükségszerűek, hiszen a jelenlegi nyugdíjas választópolgárokat nem érinti ez a változás. A 20 -25 évvel későbbi nyugdíjasok viszont most még tudnak alkalmazkodni az új rendszerhez, ha ezt kellően kommunikálják számukra. Egyébként: ha nem tudnak az egyes emberek hosszú távra előre látni, hogy-hogy most hirtelen mégis lefordítanák a 20-25 év múlva jelentkező nehézségeket mai szavazatokra?!

Indokolatlan lenne, hiszen nem fizetnének kötelezően többet, mint mások. Mitől jönnének indulatba most? 20-25 év alatt fel lehet az új rendszerre kellően készülni, ezt megfelelő kommunikációval és állami segítséggel (pl. az önkéntes magán-takarékoskodás terén.) Az idős korra való önkéntes takarékosságot bármikor el lehet kezdeni, nyomban, aktív koruk kezdetén, de adott esetben egy kicsit később is, jobb jövedelmi viszonyok mellett, ha a fiatalkori jövedelmek, a családalapítás terhei még nem tennék lehetővé. Csak azt kell felmérni, hogy az nem várható el az államtól, hogy a többi polgár adójából egészítse ki majdan a gyermektelenek nyugdíjigényét. Hiszen ha járulékfizetőt nem állítanak, csak a költségvetésre lehetne számítani...”