A bor olyan, amilyen az ember

„- Mégis nagyon jól nyúlt a szőlőkhöz, hiszen 2009-ben a Borászok Borászai az Év Felfedezettjének választották. Ezek szerint valóban borásznak született, csak egy ideig eligazolt a söriparba.

- Azt nem tudom, hogy borásznak születik-e az ember, de azt igen, hogy borász válhat abból, aki hisz abban, amit csinál, és nem szégyell újra és újra tanulni. No, nem feltétlenül úgy, hogy iskolába jár, mert bár igen magas színvonalon tanítják a borászatot egyes főiskolák és egyetemek, de a lényeg úgyis a gyakorlaton van. El kell járni szüretre; s főként olyan birtokokat kell látogatni, ahol a tudást önzetlenül átadják. Szőlőt ugyanis csak tisztán, őszintén és szenvedéllyel lehet művelni. A folyamat megtanulható. Elleshető. A borkészítés már stílus kérdése is. A bor ugyanis olyan, amilyen az ember.

- Hogyan jellemezné magát a bor előtti időkből?

- Az ember egy bizonyos kor után már nem változik, csak másként látja a dolgokat. Érzékeny, lobbanékony természetű voltam mindig is, de amióta a borral foglalkozom, megfontoltabbnak, letisztultabbnak érzem magamat. Azelőtt is sokat gondolkoztam azon, hogy mi a küldetésünk ezen a bolygón. Az élet olyan gyorsan múlik, én pedig arra vágytam, hogy olyan maradandót alkossak, ami egy folytonosság része.

- Borásszá vált?

- Bott Frigyessé váltam. Ma már tudom, mi az életem értelme. De ezt aligha értem volna el, ha nem áll mögém a családom. Fanatikus vagyok ugyanis, megszállott, ha a borról van szó, de tudom, hogy figyelni kell arra is, hogy az energiánkat megosszuk azokkal, akik fontosak a számunkra. Én egyet kértem a gyerekeimtől: bárhogyan alakul is az életük, menjenek bár külföldre tanulni, térjenek vissza, és a tudásukkal azt a régiót gyarapítsák, ahol felnőttek. Remélem, egyszer majd ők viszik tovább ezt a birtokot, de az se baj, ha másba fognak, mert olyan ismeretek birtokában lesznek, ami elegendő erőt ad nekik ahhoz, hogy megmaradjanak itt. Egy ember legnagyobb gazdagsága ugyanis az otthona, és az, hogy van hová kötődnie. Egy burgenlandi gyerek számára, aki a mangalicák között nő föl, nem kérdés, hogy jogász lesz-e vagy mangalicatartó.”