Két soproni borászlány küzd az elemekkel

„Az osztrák határhoz közel élő, magyar származású család Trianont követően került Ausztriába. Az első borászgenerációt képviselő Franz Pfneiszl ott kezdte el építeni saját borászatát, majd Magyarországon is megnyitotta pincéjét a Fertő tó közvetlen szomszédságában. Lányai, a 27 éves Birgit és a 23 éves Katrin a 2000-es években kapcsolódtak be komolyabban a családi vállalkozásba.

»Ekörül zajlott az életünk. Gyerekkorunkban láttuk, mennyi munkával jár a borászkodás, a szüleim nagyon sokat dolgoztak, hol a szőlőben, hol a pincében. Akkor tudtunk elmenni valahova kirándulni, ha éppen esett az eső. De akkor nem mentünk messzire, hiszen rossz idő volt. Óvoda, iskola után mindig a szőlőben játszottunk.«

Később az idősebbik nővér a szülők ösztönzésére Kaliforniában, Chilében, Ausztráliában, Új-Zélandon és Olaszországban járt szakmai képzésre, majd édesapja a burgenlandi borászat vezetését szerette volna rábízni. A lány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a soproni borvidéken borászkodjon, mondván, az egész világon ott érzi magát a legjobban. Húga közgazdaságtant és jogot tanul, és feltett szándéka, hogy nem borász lesz, de minden máshoz kedve van a traktorozástól a permetezésen át a bormarketingig. Úgy látja, ezzel tudják egymás munkáját kiegészíteni, a saját boraikon dolgozni és azokat népszerűsíteni.”