A suszterek susztere

„Most mégis itt egy díjazott, aki mellett nem tudok elmenni. A díj maga nem egy Nobel, a neve már mutatja a korlátozott hatókört, és emiatt lesz éppen használható tán: Borászok borásza. És ha valaki borásza a magyar borászoknak, az biztosan a Szentesi Jóska. Per Jóska, persze, mert szinte szomszéd, urambátyám egy világ ez. A kissé újbirodalmira sikeredett wuderschi Rathaus melletti kis utcában, a Mátra utcában van a falu talán utolsó rendeltetésszerűn működő pincéje, a Szentesi Jóskáé. Ide szoknak – ahogy a szaksajtó írná – zarándokolni a mindenféle címeres borbuzik és persze borászok, hogy kóstolhassanak mondjuk egy kis csókaszőlőt, kék bajort, vörös dinkát, valamilyen filoxéravész előtti, ma már nem is létező szőlőfajtát, amit Jóska valami régi könyvből kikeresett, aztán fölkutatott és újratelepített.

»Nem vagyok borász, csak suszter«-ezzel kezdi mindig, pedig ma már nyilvánvaló, hogy a kétezres évek egyik legfontosabb alkotó borászegyénisége, a kézműves (istenem, hogy lehasználták ezt a szót, szerintem már kézműves Túró Rudi is van, ahogy olasz alapanyagból készült kézműves Gelato – ez halál komoly!) és természetes borászkodás mozgalmának meghatározó alakja.”