Nem Maksa, hanem a humorszabadság védelmében

2015. január 12. 08:34

Robin Williams, Sarah Silverman és Ricky Gervais is sütött már el nemi erőszakos viccet, hazánkban azonban úgy tűnik, ugyanezért meghurcolás jár. Felmerül az égető kérdés – ahogy a párizsi katasztrófa után –: kell-e határt szabni a szólásszabadságnak?

2015. január 12. 08:34
Ruci

Nagy port kavart az elmúlt hetekben Maksa Zoltán szilveszteri nemi erőszakos poénja. A felháborodás napok alatt végigszántotta a médiumokat – a hvg.hu-tól a 444-ig mindenki tahózza és felkoncoltatná a veterán humorgyárost.

Az esetet követően még a Nőkért Egyesület is kiadott közleményt, hogy feljelentik a Maksát a Médiahatóságnál: a szexuális erőszak súlyos bűncselekmény, melynek bagatellizálása sérti a közerkölcsöt és káros mintát szolgáltat a gyermek- és fiatalkorú nézők számára. (…) Tovább súlyosbítja az esetet, egyrészt, az, hogy általunk kifogásolt »humor« nem a szexuális erőszakot célozza általában, hanem egy konkrét esetet, melynek konkrét áldozata volt.

Az érvelés szerint tehát valós dolgokon nem, csak fiktív megtörtént dolgokon lehetne viccelni? Elfogadhatóbb lenne-e a poén, ha nem a jogi- kar, hanem például a bölcsészkar előtt várnák a nők megerőszakolásukat?

Elsősorban nem Maksa Zoltán, hanem a viccek védelmében szólnánk pár szót. Lehet szeretni, lehet utálni a direkt blőd poénokat felolvasó Maksát. Lehet a szilveszterkor menetrendszerűen felbukkanó, avítt bajszos figura láttán távirányítót ragadni. Mindenkinek szíve joga tetszikelni, illetve nem tetszikelni a humorista marhaságait. Ez ízlés dolga – ne szóljunk bele.

Tegyük félre egy pillanatra álszentségünket. Ki ne nevetett már etióp, zsidó, szőke nős vagy éppen afroamerikaiakról szóló viccen? A legtöbb, és sokszor bizony a legjobb viccek éppen a legsértőbbek, legszívbemarkolóbbak, aminek az az egyszerű oka, hogy ez a dolguk. Az emberi psziché vagy közösség által feldolgozhatatlan, traumatikus eseményeket, tényekkel járó feszültségeket sokszor éppen a viccek tudják igazán jól feloldani. A Párizsban történt események után, számos – egyébként a Charlie Hebdoval szimpatizáló – olyan karikatúra jelent meg, amely éppen magát a terrort figurázza ki. Tulajdonképpen ezek is segítik az események feldolgozását.

Lehet-e meghatározni, hogy mivel szabad, illetve nem szabad viccelni? Irtsunk-e minden olyan viccet, amely valakit vagy valamilyen csoportot sérthet? Maradnánk-e így egyáltalán jó viccek?

Maksa Zoltánnak most a fejét venni kívánó – feltehetően a nyugati médiában is tájékozott – újságírók talán már maguk is sokszor röhögtek a most következő ismert amerikai és brit humoristák –sokszor igencsak húsba markoló – poénjain. Most ismert nyugati stand-uposok nemi erőszakos vicceikből gyűjtöttünk egy csokorral, hogy legyen honnan szemezgetni, ha itthon végképp nem maradna kit örök kárhozatra ítélni.

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
népoldali56
2015. január 12. 10:58
Szólásszabadsdág igen,mások ézéseiben való dúlás,vallásgyalázás nem.
hihhaa
2015. január 12. 10:52
Nehéz terep ez, sporthasonlattal élve ez a Zidane-Materazzi dilemma. Van a viccelődésnek, véleményformálásnak, piszkálódásnak olyan formája, amiről nagyon nehéz eldönteni, hogy érdemes-e megvédeni. Szerintem fontos kiállni a szólás- és véleményszabadság mellett, de gonosz dolog azt mások bántására használni. Az ilyen gonosz gúny legtipikusabb alkalmazói a gyerekek, felnőtt korra ezt ki kevésbé, ki jobban hagyja el. Nehéz meghúzni a határt, mert az emberek érzékenysége különbözik. Nyilván nem lehet mindenkinek az érzékenységére tekintettel lenni, és egyes cikkek, viccek, műsorok, stb. kifejezett célja a célpont érzékenységének tesztelése: bántás, megbotránkoztatás, alázás, hogy a célpont érezze magát minél nyomorultabbul. Ez persze nem jogosítja föl őt sem erőszakra. Ha a fiamat bántanák, csúfolnák, hergelnék az iskolában, és ő megverné a hangadót, sokkal mérgesebb lennék rá, mintha ő csúfolna valakit. Előbbi primitív, állatias reakció, emberhez abszolút nem méltó, utóbbi pedig „csak” órmótlanul buta, fölösleges, gonosz és tapintatlan dolog: van a kettő között minőségi különbség.
puszika
2015. január 12. 10:40
Egy Ruci nevű zakkant liberális szerint nem kell! De a többség fiam, a többség az normális!!!!!!!
tango47
2015. január 12. 10:23
Én azért nem kevernék olyan fogalmakat, mint: humor, szabadság és Charlie Hebdo, mert az ég világon semmi közük egymáshoz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!