Gintonik szívószállal?!

Magyarországon mindenki olasz. Pizzát mindenki tud sütni, liszt kell hozzá meg paradicsomszósz, rárakunk valami feltétet plusz félkiló trappistát és már kész is. A gintonik is, alsópolcos vodkaszagú vizezett gint beletesszük a pohárba, ráöntjük a kinin-aromás tonikot, beleütünk pár üreges jégkockát, rávágunk két szelet magvas citromszeletet és mehet is bele a műanyag szívószál, ez is olyan, mint a vodkaszóda, pálinka mellé tökéletes kísérő, nem? Mindez persze keppispohárban, lehet is csengetni az ezerötszázat, kicsit drága mulatság, be se baszunk tőle, akkor meg mi értelme.

Kevés kiábrándítóbb ízlésficam van, mint a gintonik totális félreértése. Személyes szokásom, ha új helyen vagyok, legyen az étterem vagy kocsma, hogy gintonikot kérek, mert ha egy ilyen egyszerű italt képesek normálisan elkészíteni, akkor feltételezem, hogy valami minimális jó ízlés szorult a stábba és talán a többi rendelésem sem lesz olyan, mint amikor Habony Árpád elmegy egy jó mátrai borzaskát enni a Karcsi Vendéglőbe.

Elvégre azért megyünk étterembe, hogy jóllakjunk, nem?

Az esetek 99%-ában csalódom. Pedig még a koktélbároknak is adtam esélyt - nem mintha a gintonik koktél lenne, de hát ott mégiscsak profi piákat mérnek, gondolnám - de sajnos a magyar koktélbárok is olyanok, mint a magyar olaszéttermek. Amikor valaki koktélbárt csinál itthon, akkor vagy elkapja a latinos temperamentum karibi vonala és pulton táncoló csajokkal együtt fűszoknyában szürcsöli a Heyho ananászléből készült pinyakoládáját, vagy BMW-slusszkulcsos veretés megy, nagyjából hasonló szinten, csak fűszoknya-hangulat nélkül. Egyébként is imádom a magyar középosztályt, ízlése annyi, mint egy albán szépségkirálynőnek, de legalább van pénze.

A saját boldogságom érdekében megosztanám a gintonik öt ökölszabályát, amit ha betartanak, akkor talán még esetleg iható is tud lenni a végeredmény.

1.

A gintonik hosszúital (magaslabda koktél - in memoriam Tótisz). A hosszúitalokat olyanok isszák, akik felfrissülni akarnak ÉS nem úgy akarnak alkoholt inni, hogy piaszagot kelljen szagolniuk. Ezért van, hogy a meleg éghajlatú országokban terjedtek el leginkább ezek, mivel a part menti bárban 40 fokban nem a legjobb ötlet leküldeni húzóra két Szicsek-szilvát. A szar gin alkoholszagú, mivel legfeljebb adalékokkal kezelt vodka. Most az alapokba nem mennék bele, hogy mi a gin, mint olyan, fogadjuk el, hogy aromás, sokszor fűszeres-olajos, néha citrusos savanykás-édeskés desztillált alkohol, amit valami semleges piából csinálnak (pl. vodka). A rossz gin vodkaszagú. Magyarország legtöbb helyén a gintonicnak vodkaszaga van, mert a Morrisonsba jó az is. Ha ökölszabály kell: bármi belefér a Beefeatertől felfelé.

2.

A megfelelő gin megválasztása után tonikot választunk. Fejlettebb ízléssel és értelemmel bíró emberek a ginhez választják a tonikot, de mi most maradjunk csak az ökölszabályoknál: a tonikban legyen kinin, ettől tonik. Igen, van olyan tonik, amiben csak adalékanyag meg aroma van és nem valódi kinin. A fémesen keserű tonik szar, de a gyengébbek elolvashatják az összetevőket is a palackon. 

3.

Megvan a gin és a tonik, kell valami, amivel feldobjuk. A magokkal ellátott fonnyadt citrom nem ilyen. Bár létezik egy citrom vagy lime cicaharc, maradjunk annyiban, hogy lime a minimum, haladók pl. Hendrick's mellé tehetnek uborkát, de nincsenek ilyen magas elvárásaim, már azzal is beérem, ha nem kell visszaköpködnöm a magokat a szívószálból. 

4.

És akkor ha már, szívószál. Itt onnan indulunk, hogy műanyagot italba, pláne savas italba tényleg csak a legvasútimegállósabb szintű arcok raknak, ennek ellenére én még nem találkoztam Budapesten olyan egységgel, ahol ne ez lett volna. Legyen az az Íjász lepukkant alkesza, aki orron keresztül szívja a tonikot, vagy a BMW-slusszkulcsos felkapaszkodott proli, mind boldogan kevergeti a műanyag-szívószálas gintonikját. A gintonikba vagy nem rakunk semmit, vagy fém keverőpálcát adunk hozzá, de komolyan, a műanyag szívószálnál még az is jobb, ha kávéskanalat raknak le mellé.

5.

És hát a pohár. Én értem, hogy logikusnak tűnik egy keppis hosszúpohárba tölteni ezt az egészet, mert otthon a panelben ez áll rendelkezésre, de az ember nem azért megy helyekre, hogy az otthoni jól megpakolt csirkepaprikását egye fonnyadt kovászos uborkával. Illetve hát de, ez még mindig nagyjából a magyar éttermek 80%-a kábé, de akkor is, felejtsük már el ezt a gyümölcsleves-poharat. A gintonik aromás, fűszeres és illatos ital, ez pedig egy széles pohárban érvényesül, vagy viszkispohárból, kinek hogy.

+1.

És nem gintonikos jeget iszunk, hanem hűtött, friss gintonikot, amiben van jég. A jég definíciója pedig az, hogy nem üreges, hanem tömött egész jégkocka vagy jéggolyó, ezt is csak azért írom le, mert a helyek többsége már itt el szokott akadni.

Remélem, hogy világos voltam, mert ha csak eggyel kevesebb alkalommal kell kiköpnöm a szívószállal felszívott citrommagot a piaszagú gintonikból a földre és visszaküldetnem a sértődött pofákat vágó pincérrel, már megérte. A következő részben arról lesz szó, hogy hogyan értik félre totálisan itthon ezt az egész streetfood-dolgot.