Fal a lelkekben, a zsebekben

„A szemünk láttára szinte hetek alatt pukkant ki az európai és ezen belül a német baloldal utópista lufija: míg a multikulti, bevándorláspárti szocialista, liberális, zöld, marxista és anarchista baloldal évek óta azt hajtogatja, hogy Európa gazdasági és demográfiai problémáit az ázsiai és afrikai (zömmel fiatal férfi) bevándorlók tömegeinek behívásával/befogadásával, átképzésével és integrálásával lehet megoldani, ezen a nyáron kiderült, hogy Európa legfejlettebb és (Oroszországot nem számítva) legnépesebb országa sem bír ekkora migránstömeget befogadni, normálisan ellátni, nemhogy integrálni. Például a Német Szövetségi Munkaügyi Ügynökség igazgatósági tagja e héten elmondta, hogy a Németországba érkező menedékkérők nyolcvan százaléka nem rendelkezik a német előírásoknak mindenben megfelelő képzettséggel, vagyis azonnal honosítható végzettséggel. Eddigi tapasztalataik szerint a menekültek csupán nyolc százaléka jut munkához a státus megszerzése utáni első évben, a többiek mind munkanélküli-ellátásra szorulnak. Ha a munkaerő-piaci integráció ennyire lassú, milyen lehet a szociokulturális, társadalmi beilleszkedés? Ha a keletnémetek teljes integrációja negyedszázad alatt sem sikerült, akkor hogyan sikerülhet ez a zömmel muszlim bevándorlók esetében? Egy nemzetközi kutatás szerint a közel- és közép-keleti iszlám országokból érkezők többsége Európában is az iszlám jogrendet, a saríát tartja kötelezőnek, ráadásul nemcsak önmagára, hanem a befogadó, nem muszlim környezetére nézve is. Vagyis a muszlim bevándorlók a törvényeiket, kultúrájukat, szokásaikat, életformájukat is magukkal hozzák Európába, és nem integrálódni akarnak, hanem integrálni az őket befogadó európai – formálisan még keresztény – társadalmakat.

Arról van szó, hogy Európa iszlamizációja folyik, bár nem a kora középkori arab, és nem a középkori oszmán török katonai agresszió formájában, hanem a békés bevándorlás leple alatt, cinikus módon pajzsként és fegyverként használva kisgyermekek és fiatalkorúak ezreit, sőt már tíz-ezreit. Az elöregedő, gyermekekben szegény, anyagiakban gazdag, szentimentális és ostoba, egészséges életösztönüket elvesztő európai jóléti társadalmak pedig nem veszik észre, hogy a kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. Ebben a helyzetben csak két választási lehetőség van: a behódolás vagy az ellenállás. Az ellenállás azt jelenti, hogy megvédjük határainkat, hazánkat és Európát, vállaljuk és védjük keresztény, magyar és európai identitásunkat, ahogy őseink őrizték és továbbadták a következő generációknak. Hogy nem akarjuk megtagadni gyökereinket, hagyományainkat, nem kívánjuk radikálisan megváltoztatni társadalmunk, hazánk sem etnikai, sem kulturális arculatát, sem évszázadok során kialakult életformáját.”