Óda egy dobozos borhoz

Kedden és szerdán Strasbourgban voltam, hogy saját szememmel is meggyőződjek arról, milyen az, amikor egy civil szervezet a helyi önkormányzattal együttműködve több, kevesebb sikerrel, nagy küzdelmek árán megpróbál valamit tenni a városszéleken, helyenként áramhoz való hozzáférés nélkül, lakókocsikban élő romák integrációjáért. Erről a Mandineren a későbbiekben még részletesen be fogok számolni, egy aprócska borhoz kapcsolódó részletet azonban külön ki szeretnék emelni.

Mert annyira jellemző, és mert annyira tetszik.

A szerdai napon a strasbourg-neuhofi reptér melletti Polygone-negyedben élő romák életkörülményeinek javításáért küzdő Lupovino nevű civil szervezetnél jártam. A név ne tévesszen meg senkit, nem egy olasz farkaskolóniának a borairól van szó, a Lupovino név a „lutte pour une vie normale - Küzdelem egy normális életért” rövidítése.

A civilek nemcsak történetekkel, hanem egy szerényebb ebéddel is vártak.

Ám mielőtt erre rátérnék, felidéznék egy novemberi Mandiner-hírt:

„Protokollbeli nézeteltérés miatt elmarad az iráni és a francia elnök jövő hétre tervezett párizsi munkaebédje. Teherán ugyanis azt kérte az Elysée-palota protokollosaitól, hogy egyáltalán ne legyen bor az asztalon. Franciaország a köztársasági hagyományokra hivatkozva elképzelhetetlennek tartja a kérés teljesítését. Az RTL kereskedelmi rádió értesülése szerint azonban a tervezett munkaebédet az iráni fél lemondta, miután a francia protokollnak megfelelően az ebéden a legjobb francia borokból szolgáltak volna fel, pedig az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást. Párizs jelezte, hogy azért nem tud eleget tenni az iráni kérésnek, mert az Elysée-palotában rendezett minden hivatalos ceremónián felszolgálnak francia borokat, akkor is, ha muzulmán vallásúak a vendégek. A borból természetesen nem kötelező inni.”

És akkor mutatnék egy képet az ebédünk italos asztaláról.

Vin de France. Vive la France.

(És ne tévesszenek meg senkit a bag in box csomagolás iránti előítéletek: a bor minőségével semmi gond nem volt.)