Üzenet a Rockmaratonnak

„Zoli Barátom!

Ott voltam pénteken, sokezred magammal és egy jófajta csapolt sörrel vártam a Megadeth bulit. Végre volt sofőröm és örültem a meghívásodnak. Gyanús volt, mikor buli előtt pár perccel rohant be érted a technikai vezető. Mondtam is a cimborámnak, hogy biztosan dráma van. Aztán kihajtott a Q7-es a backstage-ből, akkor már biztos voltam benne, hogy ebből nem lesz koncert. Aztán feljött a főhős és bemondta azt, amit nem illik olyankor már bemondani, amikor fent vannak a díszletek, megvolt a technikai beállás és lenyilatkozta a sajtónak, hogy egy kis csonttörés nem akadályozhatja meg A Megadeth zenekart a heavy metal-ban.

A kolléganőmnek ki is csordult a könnye, de nekem is összeszorult a gyomrom. Egyrészt nagyon sajnáltalak Téged és azt a sok ezer embert, aki odament ennek a fasznak a koncertjére, másrészt önző is voltam, hiszen eszembe jutott, hogy mit csinálnék én ilyen helyzetben. Eszembe jutott, hogy ez az egész Kelet-közép Európai régió mennyire ki van szolgáltatva az ilyen allűröknek, hisztiknek. Mind a szervezők, de első sorban a közönség. Kíváncsi vagyok, hogy ezt pl. a Novarock-on meg merte –e volna tenni. Nyilván nem.

Végre lépett a Rockmaraton egy nagyon komoly szintet, hiszen ilyen line up-pal, amit idén összeraktatok, nem lehetett volna szégyent vallani. Mint, ahogy nem is vallottatok. Gratulálok mindenhez, én boldog voltam, hogy benne lehettem a Rockmaraton atmoszférájában, még, ha egy ilyen hisztis jenki meg is próbálta tönkretenni.

Tönkretenni a rendezvényedet, az egész éves melódat és a részben miatta odazarándolkolt ezrek szabadságát, jókedvét, nem is beszélve arról, hogy sokaknak mennyire fáj ez a kiadás.