Ütötték-vágták egymást, kemények voltak, néhol személyesek, morálisak és szakmaiak
Köszönöm Karácsony Gergelynek és Vitézy Dávidnak, hogy megmutatták, hogyan kell vitatkozni.
Egyoldalú propaganda helyett ideje lenne valódi társadalmi párbeszédet kezdeni az olimpia rendezéséről, valamint a nemzetközi sportesemények helyéről a nemzeti identitásképzésben.
„Lesz-e jó országimázs? Állítólag jön majd a világ minden tájáról a sok turista, akik korábban mit sem tudtak rólunk, elviszik jó hírünket, és többé nem tévesztik össze Budapestet Bukaresttel. Valójában nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az olimpia növelné a turizmust, sőt Sydneyben, ahol pontosan próbálták mérni a hatását, visszaesést tapasztaltak. Ugyancsak Sydney esetében észlelték, hogy az olimpia ideje alatt valóban jobban figyelték (nézték, olvasták) világszerte az Ausztráliáról szóló híreket, ám a négy ország közül, ahol mérték a hatást, háromban nem változott a kontinens megítélése, míg a negyedik helyen csökkent Ausztrália népszerűsége. Pedig nem valószínű, hogy rosszabbak volnának ott az imázsépítők, mint nálunk.
És a nemzeti büszkeség? A fentiek után ez az egy érv marad az olimpia mellett. Egyesek úgy képzelik, hogy a főváros és a vidéki városok, a falvak és a tanyák népe magára ölti majd a trikolórt, és félretéve minden korábbi széthúzást, egy emberként zúgja otthon vagy a legközelebbi nyilvános kivetítő előtt, hogy Ria-Ria-Hungária. De ezt teszi akkor is, ha az északi sarkon zajlik az esemény, és a fiúk/lányok nagyon küzdenek, a szpíker elalél, a szurkolók még napokig emlegetik a versenyt/meccset, s könnyezve éneklik a Himnuszt, ha győzünk, vagy trágárságokat kiáltoznak, ha a bíró rosszul ítél. Tényleg nincs más módja a nemzet összekovácsolásának, a nemzeti érzés fölizzításának, mint egy olimpia? Egyoldalú propaganda helyett ideje lenne valódi társadalmi párbeszédet kezdeni az olimpia rendezéséről, valamint a nemzetközi sportesemények helyéről a nemzeti identitásképzésben.”