Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Hazugságokkal győztes elnökjelölt, nem tudni miről döntő népszavazás, végig sem gondolt kilépés – szürreális fordulat a nyilvánosságban, bár a folyamat nem most kezdődött.
„A fenti folyamatok nem 2016-ban jelentek meg, de idén vált egyértelművé a tények utáni politika realitása. A sors fintora, hogy mind a Brexit, mind az amerikai elnökválasztás esetében végül melléfogtak a tudományos módszerek segítségével tényeket szállító statisztikusok. A választók természetesen korábban sem aprólékos költség-haszon elemzés segítségével hozták meg döntéseiket, azonban nem akadt példa arra, hogy figyelmen kívül hagyták volna, ha egy jelölt látványosan, egyértelműen ellent mond a tényeknek. A politika tehát egyre kevésbé tényekről, és azon keresztül egyre kevésbé a szakpolitikákról szól. Nem lényegesek így a szakpolitikai elképzeléseknek teret adó pártprogramok sem. Ahogy a Fidesznek 2014-ben, úgy Donald Trumpnak sem volt hagyományos értelemben vett választási programja. A politika önmagáról, pontosabban a politikai cselekvésről szól. Nem az a kérdés tehát, hogy milyen szakmailag kiérlelt, megindokolt, véleményezett programok lehetnek hatékonyak a jövőben, hanem az, hogy van-e ráhatása az állampolgároknak és közösségeiknek a politikai folyamatokra, van-e hangjuk a politikában. A politikai cselekvőképesség hiányát ugyanakkor a szemünk előtt kibontakozó új jobboldal tudta lefordítani, ha nem is pártprogramokra, de politikai követelésekre. Ilyen kérdés a politikai közösség határa, azaz a bevándorlás, valamint a külső kényszerek elfogadása, ami a magyar esetben az EU-hoz való viszonyban, Trumpnál a kereskedelmi egyezmények felülvizsgálatában jelentkezik. A politikai cselekvőképességet azonban folyamatosan demonstrálni kell, így szükség van a választások közötti mozgósításra és a politikai helyzetek megteremtésére. Előbbire érzékletes magyar példa a Békemenet és a kvótanépszavazás, míg utóbbira az Orbán-kormány szabadságharcos külpolitikája. Az egyelőre még nem tudható, hogy az új amerikai elnök használni fogja-e az ilyen típusú mozgósítási eszközöket.
A tények jelentőségének csökkenése ugyanakkor nem teremt eddig nem tapasztalt helyzetet, hiszen a választott képviselet létezett már a szakpolitikák és a társadalmi tervezés megjelenése előtt is. A demokratikus részvételnek ugyanis nem feltétlenül az a lényege, hogy a vélemények aggregálásával meg lehessen találni az egyedül üdvözítő szakpolitikát. A részvétel – vagy legalábbis a részvétel lehetősége – a politikai közösség, a társadalmi béke létrehozásának és megőrzésének eszköze. Annak firtatása, hogy egy-egy választó mi alapján hozta meg döntését, az adott választói csoport autonómiáját kérdőjelezi meg és ezzel éppen politikai közösség létét, egységét veszélyezteti. A képviselet ebben a tekintetben annak a kifejezése, hogy a képviseltek nélkül nem lehetséges dönteni. Ezt fejezte ki a 18. században a brit koronával elégedetlen amerikai telepesek jelszava: nincs adózás képviselet nélkül (no taxation without representation). Ugyanezzel a jelentéssel bírt a Kossuth Lajos által megfogalmazott és pár évvel ezelőtt a Hallgatói Hálózat által is használt »semmit rólunk nélkülünk« elve. A tények utáni politikában tehát az Orbán- és Trump-ellenes politikai erők számára nem a választók felvilágosítása hozhat eredményt, hanem a képviselet tartalmának átgondolása. A képviseletnek reprezentálnia kell a választók élethelyzetét, a világról kialakított elképzeléseiket, nem csupán, mint állami szolgáltatások fogyasztóit. A tények utáni politikában továbbá olyan követelések megfogalmazására van szükség, amelyek ki tudják fejezni a politikai cselekvőképességre való törekvést.”