Van úgy, hogy az ember meglepő felfedezéseket tesz olyan rokonaival, barátaival kapcsolatban, akiknek az élete mindig nyitott könyvként állott előtte.
Jásdi István üzletember, csopaki borász írása
Csaba Laci unokatestvérem 12 éves nevető kiskamaszként ott állt a kelenföldi Ibrahim utcai ház kertjében anyám és az újszülött mellett, aki én voltam 1947 nyarán. Ugyanabban a háromlakásos családi házban laktunk, amelyet Nagymamánk és fizika-matematika szakos középiskolai tanár nagyapánk építtetett a húszas években. Vera nagynéném, ugyancsak tanár férjével, „öreg” Lacival és három fiával az emeleten, mi szüleinkkel és két testvéremmel a félemeleten, Sipos bácsiék Béla fiúkkal pedig jelképes díjat fizető bérlőként a földszinten (vagy inkább alagsorban) éltünk.
Laci, aki az NB I-es BEAC kézilabda csapatának a beállósa volt, Andris, aki válogatott rúdugró és Sipos Béla nagyfiúk voltak és valahogyan biztonságot jelentettek nekünk kisebbeknek. Gábor unokatestvéremmel, Miki öcsémmel kisfiúk voltunk az ötvenes évek második felében. Bea húgunk a házban egyedüli kislányként kivételezett helyzetben volt – még ha Ő nem is így emlékszik ezekre az időkre.
Voltak dolgok, amikről nem beszéltünk az iskolában. Arról, hogy Nagyapa a tanárság után banki igazgató lett, Laci bácsi a tanárság előtt evangélikus lelkész volt a Deák téren és apánk vadászpilótaként 7 szovjet gépet „ szedett le” a fronton. Guszti bácsiról – Jány Gusztávról –, akinek kitüntetései egy fadobozban voltak és akit a születésem után négy hónappal főbe lőttek, végképpen nem beszélhettünk. Azért vasárnapi iskolába – ha nem is nagy kedvvel; hiszen focizhattunk volna is, eljártunk a Bocskai úti evangélikus templomba.
Mi, kisebbek jól-rosszul követtük a három nagy fiú példáját. Lacit ilyen „szörnyű” rokonsággal is felvették fizika szakra, mert nemcsak kitűnő tanuló és sportoló volt, de országos tanulmányi versenyen is helyezést szerzett. Két évvel később már Andris is az orvosira járt. Laci a családi hagyományoknak megfelelően az evangélikus gyülekezetben ismerte meg a félárva Erzsit, aki tanítónő lett és miután vidékre került, évekig vártak egymásra. Más idők voltak és Laci volt köztünk a leginkább hagyománytisztelő. Valahogyan Ő még az előző generációhoz is tartozott. Nagyapáék is Vele bridzseztek csütörtökönként és tarokkoztak Karácsonykor. Elvégezte az egyetemet, összeházasodtak Erzsivel és hamarosan megszületett Ákos és Zsolt. Meg meg-látogattam őket a Kanizsa utcában, hogy játszhassak a gyerekekkel. Laci valami új bolondsággal – számítógépekkel foglalkozott aztán oxfordi ösztöndíjat kapott.
Leginkább temetéseken találkoztunk. Sorban haltak meg az öregek: Nagyapa húga Ili néni, férje Korompay Sándor, a Szilágyi Gimnázium egykori igazgatója, aztán nagymama és nagypapa. Később a szüleink. Lacival egyszer-egyszer összefutottam Ferihegyen is, de a legkevésbé a szakmáink kérdéseiről beszélgettünk.
Évtizedek teltek így. Mindenki csinálta a dolgát. Dolgoztunk, szerettünk, gyerekeket neveltünk. Generációnkból először Erzsi mehetett nyugdíjba, aztán Laci is. Ákos sebész, Zsolt Párizsban agykutató volt. Volt ideje, hogy elővegye gyerekkora hobbiját, amikor – némiképp apám mintáját követve – repülőmodelleket készített.
Lassan mind megöregedtünk. Annak is negyedszázada, hogy Marival Csopakra költöztünk. Könyvet írtam a Csopakon előttünk jártakról, majd hat-hét éve saját családunk elmúlt 100-150 esztendejéről. A „Mi maradunk!” eljutott Lacihoz is. Felhívott az egyik este, mit szólnék hozzá, ha elkészítené a könyv elektronikus kiterjesztését. Kiegészítve családfákkal, fényképekkel, régi levelekkel, a regényesre vett történet pontosításaival és a még élő szereplők személyes visszaemlékezéseivel.
Laci munkája nyomán a „MI maradunk!” új dimenziót kapott, szereplői, eseményei az olvasó számára személyes élménnyé változtak. Nagyapa Korompay Sándorral ott evez a londoni olimpia magyar nyolcasában, Guszti bácsi harctéri sebesüléséből lábadozik az Ibrahim utcai balkonon,
Lassan elkészült a regény elektronikus változata. A családtagok pontosították a régi történeteket. Laci a nyolcéves Andrissal a dunafüredi kis ház kamrájából lesi Budapest angol bombázását, hármasban menekülnek bekormozott arcú édesanyjukkal – hiszen Laci bácsi a fronton volt – a ciszterek Aga utcai Légo pincéjéból, hátukon takaróikkal és maradék élelmiszer készletükkel Korompayék érdi nyaralójába. Budai utcáinkban zajlik a világháború egyik legvéresebb városi ütközete. A németek vagy a szovjetek szétlövik Korompayék Ábel Jenő utcai házát, Sankó bácsi és Klári néni az ostrom alatt is ellátja betegeit. Már békében, anyám karjaiban mosolygok a kertben, melletünk Laci áll. Aztán még egy képtárat csatoltunk a regény-folyamhoz. A tárgyakat, amelyek között nagyszüleink, szüleink éltek, amelyek mindannyiunknak ismerősök voltak: Többünknél túlélt festmények, vázák, evezős versenyek érmei, kisplasztikák, étkészletek, Nagyapa széke, a csillár, az itatős. Beszédeket, amelyeket temetéseken hallgattunk. Jány Gusztávné sírjánál, 1945-ben, Kelenföldön 12 éve, Anyám temetésén.
Bea húgommal örültünk, hogy Laci belevetette magát a hypertextbe. Valami olyasmit teremtett, amit a könyvvel egy pendrive-on a gyerekeink, unokáink kezébe nyomhatunk, ha egyszer elkezdi érdekelni őket a múlt. Azon nem gondolkoztunk, hogyan kezeli Laci ilyen magától értetődő természetességgel a számunkra misztikus Internetet.
Laciék nyolcvanon túl is frissek maradtak fizikailag is szellemileg is. Erzsivel eljártak a kelenföldi templomba, ahol az istentiszteletet követően öreg értelmiségiekkel előadásokat hallgattak vagy tartottak maguk is a tudomány legújabb felfedezéseiről. Nekünk nem nagyon beszélt kutatói múltjáról, azt biztosan nem tudtam miért kapott 1993-ban Széchenyi díjat. Az elmúlt egy évben meghalt Erzsi és Miki. Újabb dátumok, fejezet-záró sírbeszédek kerültek az e-regénybe.
A napokban filmet néztem a 30 esztendős magyar internetről. Arról, hogy különös módon nagyon korán bejegyezték a sztaki.hu domaint,
Anyagi lehetőségeink ugyan messze elmaradtak a világ élvonalától, mégis sikerült lokális hálózatainkkal gyakorlatilag Nyugat-Európa országaival egy időben, az utolsó szovjet csapatok kivonulásának hónapjaiban csatlakozni az amerikaiak által eredetileg katonai célokra kifejlesztett Internethez.
A legendás akadémiai informatikai kutatóintézetben, a SZTAKI-ban, akkorra sok éves kutatómunka, fejlesztések, nemzetközi kapcsolatépítés előzte meg, készítette elő csatlakozásunkat az informatikai szupersztrádához. Csaba Laci fizikusként, informatikusként az Intézet hálózatkutatását irányította és kollégáival az utat jól megépítették. Az, hogy merre megyünk rajta, már nem rajtuk múlik.
Nyitókép: Szentimreváros 1940-ben (fotó: Fortepan, Ludwig Kellner); belső fotók: Jásdi István közlése
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
A baloldal új üdvöskéje azt is kifejtette, mennyire nehéz most a családjának.
A magyar lelket nem értő nevetgélők úgy hitték, ők a korszellem – de aztán kiderült, hogy a magyarok többsége ezt a hármasságot vallja. Ungváry Zsolt írása.
A publicista arra sajnos nem tért ki, hogy az állapotos Varga Judit meglökése úgyszintén kívül esik-e a bántalmazás általa elképzelt körén.
Ma van a magyarországi holokauszt 80. évfordulója, melynek alkalmából egy szinte teljesen ismeretlen rabbi életét idézzük fel.
Az egyszerűsítés az egyik legfontosabb nemzetgazdasági tartalékunk. Ha nem történik meg, belefulladunk a bürokráciába.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
