Lövés Szlovákiában

„Robert Ficót mindenesetre azért lőtték meg, majd szállították kórházba, mert közös világunkban elharapózott az erőszak. Mi, akik munkánk miatt sokfelé jártunk a világban, gyakran elmondtuk már: felénk is megjelenhet a parttalan gyűlölet, az ideológiai gyűlölködés, a leszámolósdi. Az elmúlt években iszlamista erőszak dúlt Nyugat-Európában, jelenleg is bősz antiszemita rohamok zajlanak az amerikai egyetemeken, és akkor még nem beszéltünk a világ keresztyéneit fenyegető üldözésekről. Ahogyan a kiszolgáltatott afrikai, ázsiai, latin-amerikai emberek tíz- és százmillióit fenyegető háborúkról, erőszakról, járványokról, éhezésről is feltétlenül meg kell emlékeznünk.

Mindez eszünkbe jutott most, amikor északi szomszédságunkban fegyverrel jár-kel és miniszterelnökére tüzel a gyilkos terrorista. Arra gondolunk, azt szeretnénk, hogy nálunk ne fordulhasson elő hasonló jelenet. Éppen ezért a rend és a törvény tiszteletére szólítjuk fel honfitársainkat, azzal a megjegyzéssel, hogy az erőszakot valójában könnyű a társadalomra szabadítani, megállítani azonban annál nehezebb. Magam is láttam Észak-Írországban, Boszniában, Irakban, Törökországban, hogyan élnek a háború árnyékában az emberek. Amikor már a fegyvereké a végső szó, addigra olyan erőszakspirálban szocializálódtak, hogy több nemzedéknyire távol sodródnak az általános megnyugvástól. Közép-Európának el kell kerülnie ezt a sorsot, már csak azért is, mert nincsenek olyan belső konfliktusaink, amelyek miatt erőszakhullámtól kellene tartanunk.

Mindenekelőtt azt szeretnénk, hogy reggel, amikor ezek a sorok eljutnak az olvasóhoz, Robert Fico legyen még Szlovákia miniszterelnöke. Imádkozunk érte, együttérzünk családjával, őszintén kívánjuk, hogy érjen véget ez a rémálom. Azt is reméljük, hogy minél gyorsabban tisztázzák a merénylet körülményeit, az elkövető pedig elnyeri méltó büntetését. Nekünk magabiztos, erős, rendezett Szlovákiára van szükségünk a határ másik oldalán. Robert Ficót a saját nemzete választotta meg, emelte miniszterelnöki székébe, jogi, erkölcsi okok miatt neki kell tovább dolgoznia a hazájáért. Mostani nehéz harcában mellette állnak a nagyvilág jóakaratú emberei, mindazok, akik megborzongtak, amikor megérkezett a szörnyű híradás. Tovább kell lépnünk, éspedig közösen. Azt kívánjuk Szlovákiának, hogy soha, senki ne forgassa fel többé a békés hétköznapjaikat, találjanak megnyugvást ebben a nehéz helyzetben, és ne engedjék, hogy esztelen emberek lerombolják a haza és az együvé tartozás közös eszményeit.”