2016

2016. december 24. 14:11

Pflanzner Sándor
Szőlőművelés

Ha majd egyszer lesz öt percem visszatekinteni, valószínűleg életem egyik legdolgosabb éveként fogok 2016-ra emlékezni.

„Egy újabb éven vagyok túl, és megszámlálhatatlanul sok dolog történt velem. Ha majd egyszer lesz öt percem visszatekinteni, valószínűleg életem egyik legdolgosabb éveként fogok 2016-ra emlékezni.

Még télen kezdtük a metszést a családdal, hol a feleségem, hol a 11 éves nagyfiam tartott velem. Bebizonyítottuk magunknak, hogy egy hektár szőlőt akár Mogyoródról leutazgatva is meg lehet metszeni - és tavaszra igazán szépen állt az ültetvény. Metszés után megrendeltük egy kultivátorozást, ami iszonyatos hantokat hagyott, amit csak sokkal később tudtunk széttárcsázni. Az új ültetések közül a Tihanyi kék gyökeresedése kritikán aluli volt, de az előző nyáron ültetett rizling vágóban sem sok tőke maradt meg. Azt hiszem, többé nem ültetek nyári oltványokat, mert az utóbbi évek tapasztalatai szerint ez nettó pénzkidobás.

A kora tavasz az új területhez szükséges gépek összegyűjtéséről szólt. Készítettem egy sorozatot azokról a gépekről, amik szerintem kellenek egy gazdaságban - mégpedig egy régi/új technológiára, a minimális talajművelésre alapozva. Részt vettem Kökény Attila eladásán, ahol egy logikusan felállított rendszerbe foglaltan volt szó a humuszról, a talajtakaró növényekről, és mindez azon a nyelven, amit agrármérnökként megtanultam. Rájöttem arra is, hogy ezt az átalakítást a nálunk lévő kötött talajon csak lépésről lépésre lehet megvalósítani. A jövő év nagy feladata ennek a rendszernek a végigvitele, és a talaj kifogástalan állapotba hozása.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/27382