Furmint

Minden, ami a furmintot segíti, jó, akkor is, ha az ördög csinálja

2017. január 18. 12:45

Mára trendi, sőt sznob dolog lett furmintozni. Ez ha szimpatikus, ha nem, siker, értékel Kézdy Dániel, a Furmint Február ötletgazdája, aki a Mandiner.bornak adott interjújában mesél a furmint nemzetközi világnapjáról, a Tokaj-brandről, a szőlőfajta borainak nyolc év alatti változásairól, lehetséges jövőképeiről és magáról az ördögről is.

Vágjunk rögtön a közepébe: nem unod már, hogy mindig mindenkinek te jutsz eszébe a furmintról?

Ez azért nincs így. Talán a fesztiválos-borosújságírós, Budapestről nézett közegben látják ezt így páran. Viszonylag sokat járva Tokajban azt látom, hogy a borászok inkább a borral foglalkoznak, nem a háttérinformációkkal. Én csak örülök annak, ha valaki összeköt a furminttal.

Miért pont a furmint? Ha már Tokaj: miért nem lett mondjuk Hárslevelű Hónap vagy Muskotály Május?

2009-ben, amikor elkezdtem a Furmint Februárt, a furmint óriási előnyben volt a többi szőlőfajtához képest. A legtöbb komoly fehérbor furmintból készült akkor. Persze, már akkor is volt egyfajta tokaji kötődésem, de viszonylag objektív szempontok alapján esett a választásom a fajtára. Nem is tudom tagadni, hogy azóta sok tokaji borásszal baráti viszonyba kerültem, ami csak tovább erősítette a kötődésemet a szőlőfajtához.

Sokat vagy Tokajban, könyvet is írtál a borvidékről. Bevált a „száraz furmint”, mint márka?

Itthon igen, a nemzetközi siker nehezen mérhető. Magyarországon belül az elmúlt tíz évben jelentősen megváltozott a fajta megítélése. Trendi, sőt, akár sznob dolog lett ma száraz furmintot rendelni egy étteremben. Attól függetlenül, hogy a trendiség vagy a sznobság szimpatikus-e, jelentős húzóerővel bír, hogy a fizetőképes keresletet adók jórésze tíz éve Villányt járta, ma pedig Tokajba vagy a Somlóra is elmennek.

Ebben hatalmas változást hozott a száraz furmintos mozgalom – de hívhatjuk akár forradalomnak is. A külpiacokon nincs látványos előretörés, ahhoz, hogy ez megtörténjen, talán komolyabb állami segítségre lenne szükség és összefogottabb marketing tevékenységre. Arról nem is beszélve, hogy mivel az utóbbi évjáratok kevésbé voltak szerencsések az aszúkészítés szempontjából, a száraz furmintok nélkül anyagilag bedőlt volna a tokaji borvidék.

Tokajt „a furmintra” vagy a „száraz tokajira” kéne inkább építeni? Sok borértőtől hallom, hogy száraz furmintot nem szívesen iszik, de hárslevelűt vagy furmint-hárslevelűt igen.

Új és jó trend a hárslevelű előretörése – de még közel sincs annyi jó hárslevelű, mint furmint. Ezeket a trendeket borászok alakítják, tehát akár éveken belül meg is változhat. Nem érzem problémás helyzetnek, ha van egy széles nemzetközi tábor, aki furmintot fogyaszt. Azt azonban látni kell, hogy mondjuk öt évvel ezelőtt még nem is volt mennyiségben annyi hárslevelű a piacon, hogy egy ilyen trendváltás egyáltalán kivitelezhető legyen. A nagyok száraz borai ráadásul majdnem mind furmintból készülnek. A szőlőterületeket sem lehet egyik napról a másikra átoltani.

Ezeket a brandeket lehet alakítani évekig, sőt érdemes is, hiszen a fogyasztó folyamatosan az újdonságra vágyik. Én nem érzem problémásnak azt a nézőpontot, hogy csak egy fajtára építsük a marketinget, ám simán lehet, hogy tizenöt év múlva majd arról fogunk beszélni, hogy a Top Magyar Cuvée-ben van furmint is, hárslevelű is. Ha az a végcél, hogy elkészítsük a legjobb magyar fehérbort, egyáltalán nem hátrány, ha tisztában vagyunk annak alkotóelemeivel egyenként is.

Fiáth Attila mondta nemrég egy interjúban, hogy a furmint simán lehetne a szlovének, a szlovákok vagy az osztrákok brandje is. Hiszen ott is terem. Magyar pénzből felépítjük – ők pedig potyautasként boldogan használják.

Ausztriában nincs annyi, a szlovénoknál sipon a fajta neve, a szlovákok pedig rendre hozzáteszik a Tokaj brandet a címkén. De ez nem baj, sőt. Tudomásul kell venni, hogy a szlovákokkal együtt kell dolgoznunk Tokaj felemelésén, szakértői vonalon már most nagy készséget látok a két ország közötti együttműködésre. Az viszont szerencsétlen, hoy a borminőségi-eredetvédelmi törvényi háttér nem ugyanaz ott, mint Tokaj-Hegyalján.

Ez sok kérdést felvet, főleg az itthon már nem termelhető háromputtonyos aszú kérdését – ez a borkategória Szlovákiában él és virul. Az alacsonyabb puttonyszámú aszúk kérdéskörében megosztott a borvidék és a kereskedők is. De most ez még nem akkora probléma, mert nem voltak annyira jó aszús évjáratok az elmúlt években.

Az a lehetőség valóban fennáll, hogy ha sikeresen felépítjük a furmint brandet, fogja magát mondjuk az USA, gondol egyet és telepít egy csomó furmintot. Ez azonban eléggé utópisztikus. Én boldog lennék, ha öt másik országban is bődületes mennyiségű furmint készülne. Ha viszont a „száraz Tokajt” márkát építjük a „száraz furmint” helyett, az azt jelenti, hogy felemeljük Tokajt és ezáltal elengedjük a többi borvidéket, holott hagyományosan sokat foglalkoztak a fajtával a Somlón és a Balatonon is, ahol most egyre inkább megjelenik a furmint az olaszrizlingek mellett.

Milyen volt a száraz furmint nyolc évvel ezelőtt, és milyen most? Mik a legfontosabb tapasztalatok, változások?

Sokkal kiegyensúlyozottabb lett a mezőny. Az első évben még 25 kiállító volt a nagykóstolón, most száz lesz. Termelő és termelő, stílus és stílus között vannak persze különbségek, de a középmezőny összességében megbízhatóbb lett. Észrevehető, hogy technológiában erősödtek a borászatok, stílusban pedig az alacsonyabb alkohol és a kevesebb hordóhasználat felé tolódtak el a borok.

A 2006-2008 közötti furmintok a maiakhoz képest jelentősen újfásak voltak, most viszont a nemzetközi trend felé megyünk. Ez kimondottan jót tesz annak, hogy a termőhelyeinket megmutassuk, lévén a hordó és a magas alkohol elfedi a terroirjegyeket. Mindez a sok fiatal, világlátott, sokat kóstoló borásznak is köszönhető – ők a magyar borvilág elmúlt tíz évének legnagyobb előrelépése.

Merre lehetne továbblépni a száraz furminttal, mik lehetnek az új irányok? Kénmentesség? Narancsbor?

A biovonal elég erős lett a borvidéken az elmúlt években. Stílusban ezzel megint ki fog nyílni a mezőny, ezek a borok többnyire könnyedebbek. A kérdés az, hogy azonnali fogyasztásra készítünk borokat vagy inkább eltevésre, érlelésre? Vagyis akkor lesz-e nagy a tokaji, ha 30 év múlva is áll a bor? Persze, jó megnézni az idős borokat, mert érdekesek, de ma sokkal inkább az tűnik reálisnak, ha egy évnyi érlelés után még pár évig jó egy bor – az akkor egy tisztességes bor ugyanis. A szárazak nem, az aszú majd eláll hosszú évtizedekig.

A kénmentességnél fontosabbnak érzem, hogy még több kisebb családi pincészet legyen a tokaji borvidéken. Arányaiban most kevesen vannak. Az utóbbi éveket nézve érzek ugyanis némi megtorpanást: kevés új beruházás történt és az állami szándék ellenére – földtámogatások, borász-életpályaprogram – minimális fejlődést látok a kicsiknél. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg a felfedezetlen dűlő Hegyalján, olyanok nőttek ki az elmúlt 5-10 évben, hogy csak nézünk, elég ha a Gizella Pince Szil-völgyről készült borait említem, vagy a Montiumot Legyesbényén. Azt mutatják: van még terület bőven.

International Furmint Day néven február 1-jét a furmintnak szeretnéd szentelni. Hogyan lesz nemzetközivé a magyarországi világnap?

A Furmint világnapja kezdeményezés alapvetően a nemzetközi piacoknak szól. Az építkezés nyilván Magyarországról indul – sokkal hatékonyabb, ha a Magyarországon élő furmintkedvelők a saját ismerőseiket elérve kezdik el a kampányt. Tizenkét nyelvre fordíttattuk le a kezdeményezés rövid szövegét, azokon a nyelveken, amik a szőlőfajta célpiacai. Ezekre próbálunk eljutni a hazai furmintkedvelők, termelők és kereskedők segítségével, részvételével. Az egy napnyi kampány könnyebben érthető és hatékonyabb, mint egy hónap – bár nyilván a Furmint Február a kiindulópont, a kettő remekül kiegészíti egymást.

Azt már egy tavalyi Mandiner.bor-cikkből is tudjuk, hogy nem túl rózsás a hangulat közted és Tábor István birodalma között: a Vinoport-Borászportál-Winelovers-tengely ura akkor a Furmint Februárra rászervezte a saját Tokaji Március rendezvényét, nagy nemtetsztést szülve ezzel a borvilágban. Most szintet léptek: a Tábor-birodalomhoz tartozó médiumok meg sem említették, hogy lesz egyáltalán Furmint Február, cserébe viszont elindítanak egy tematikus oldalt Furmint.hu néven – meglepő időzítéssel pont februárban.

Minden, ami a furmintot, Tokaj-Hegyalját és a magyar borászatot segíti, az jó. Még akkor is, ha mondjuk maga az ördög csinálná. A furmint.hu domaint én nem engedtem volna kiadni – jobb lenne, ha ezek a domainek közösségileg működtetett dolgok lennének, az állami bormarketing által megtámogatva. Ismerve a Trinety Media hátterét és céljait, a furmint.hu esetében elsősorban a saját piacszerzésükről és lájkvadászatról van szó. Az pedig, hogy megjelent náluk egy cikk a boros programokról, amelyben pont a három legnagyobb beltéri program nem volt megemlítve – ez az olvasók megtévesztése. Mindez intő jel kell legyen minden hazai szakembernek és borásznak, mert finoman szólva sem ideális, hogy egy cégcsoport ilyen szinten befolyásolni tudja a piacot.

Tegyük fel, hogy a Mandiner.bor olvasója az interjú végeztével úgy gondolja, elmegy a Furmint Február nagykóstolójára, ám a kiállító több mint száz borász kínálatának méretétől megretten. Nyújtsunk nekik fogódzót: mit igyanak, ha meg kellene nevezni pár bort vagy pincét, ahol mindenképpen kóstolnia kell a furmint iránt érdeklődőknek?

Nem szeretek kiemelni senkit se, de a Mandiner.bor olvasói kedvéért tegyünk ezzel egy próbát. Mindenképpen kóstoljon tokajit. Először egy nagy pincét, mondjuk a Szent Tamás Pincészetet. Kóstoljon utána egy kis birtoktól, aki legyen mondjuk a Tokaj Nobilis Szőlőbirtok. És kóstoljon mindenképpen egy biofurmintot a Hétszőlőnél. Sőt, kezdje azzal. A tokajiak után kóstoljon egy nagyobb somlói borászattól, a Tornaitól és egy kicsitől, a Spiegelberg Kézműves Pincétől. Majd tegyen próbára egy jó balaton-felvidékit a Pálffy pincénél, egy határon túli területet pedig Bott Frigyesnél illetve ha pezsgőt szeretne a végén vagy elején, egy Garamvárit. 

A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/27848