Bár a háború kapcsán alapjaiban eltérő felfogásunk éket vert a korábban betonstabil magyar-lengyel együttműködésbe, az ukrán gabonamizéria legalább ebből az egy szempontból pozitív fejleményeket hozott: mikor a háború elvi kérdései helyett a kőkemény valóság kerül terítékre, s Brüsszellel szemben kell fellépni, Magyarország és Lengyelország ismét egymásra talál.
Az ukrán gabonahelyzet súlyosságát múlt héten Nagy István agrárminiszter érzékeltette az Inforádióban: az Ukrajnában rekedt gabona fejlődő országokba szállítása érdekében az Európai Unió megnyitott egy szárazföldi szolidaritási folyosót és vámmentességet adott az ukrán gabonának – amely azonban az európai piacon rekedt, az ipar hatalmas mennyiségben elkezdte felvásárolni, és ellehetetlenítette az uniós szabályokat betartó, ezért jóval drágábban termelő közép-európai gazdákat.
Az agrárminiszter úgy fogalmazott, „feje tetejére állt az európai gabonapiac,
az addigi 130-140 ezer forintos tonnánkénti gabonaár ötven-hatvanezer forintra esett vissza”,
,
s „a saját termék nem kell senkinek, mert mindenki az olcsóból szeretne vásárolni és a lehető legnagyobb mennyiségben bespájzolni”.
Figyelmeztetett: a gabona csak a kezdet, ugyanez várható a csirkehús, méz, tojás ügyében is.
Visegrád visszatér
Miután hat közép-európai ország (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Románia) közös brüsszeli fellépése nem vezetett eredményre, Lengyelország lépett először egyoldalúan gabonaügyben.
Négy intézkedést hoztak: június végéig mindenféle mezőgazdasági termék (tehát előrelátó módon nem csak a gabona) behozatalát megtiltották Ukrajnából, tonnánként 1400 złotyn (kb. 110 ezer forinton) rögzítették a gabona minimális árát, valamint műtrágyavásárlási támogatással és közös gabonabeszerzéssel segítik a gazdákat. Mindez az ukránok számára is váratlanul történt: Robert Telus lengyel agrárminiszter április elején még Mikola Szolszkij ukrán agrárminiszterrel tárgyalt az ügyről, megállapodásukat múlt héten tervezték aláírni, Lengyelország azonban ezt a megállapodást elhalasztotta, helyette pedig Ukrajna nagy bánatára egyoldalúan lépett.
Ukrajna elítélte a lépést, az agrárminisztérium úgy fogalmazott, „sajnáljuk lengyel kollégáink azon döntését, hogy időlegesen korlátozzák az ukrán mezőgazdasági termékek exportját Lengyelországba és azon keresztül (ideértve a tranzitot is)”.
Magyarország a saját gabonaimport-tilalmát már a lengyel döntésre alapozva hozta meg, minket követtek a szlovákok, de ugyanerre készül Románia és Bulgária is.
Gabonaügyben épp úgy mennek a dolgok, mint a régi szép visegrádi időkben – nem véletlenül fogalmazott a Corriere della Sera úgy, hogy „a mezőgazdasági bojkott keleti színén (ezzel a szerző Angelo Branduardi legendás albumára, az Alla fiera dell’estre játszik rá – a szerk.) lassan-lassan mindenki felsorakozik, ez a visegrádi csoport szigorú arccal”. A lap némi szarkazmussal ír a lengyel fellépésről: „Szép dolog a szolidaritás, szép dolog, hogy alig tíz nappal ezelőtt Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt hősként fogadták Varsóban,
szép dolog, hogy Lengyelország az oroszellenes ügy legbátrabb támogatója, de az első a nemzeti érdek”.
Megemlítik: a lengyel miniszter a lengyel gazdaság védelméről beszél, tehát lényegében úgy látja, „Kijevért éhezni? Kösz, nem.”
A lengyel valóság kőkemény
A Magyarországnál messze jobban szervezett, erősebb agrárszektorral bíró Lengyelországban az ukrán gabonadömping ellen igencsak ütőképesen lépnek fel a gazdák. „Az egyes gazdák elkezdtek blokád alá vonni terminálokat és vonat-összeköttetéseket. Tüntettek. Nagyon közel voltunk az eszkalációhoz” – mondta a Politicónak az ügyről Andrzej Sadoś lengyel EU-nagykövet, aki hozzátette: Lengyelország továbbra is örömmel támogatja Ukrajnát élelmiszereinek megvásárlásával, de „ennek ára nem lehet lengyel gazdák millióinak csődje”. Ezért rendszerszintű megoldásra van szükség – például arra, hogy az ukrán gabonát importálóknak bizonyítaniuk kelljen, hogy beszerzett termékeik 24 órán belül megérkeztek a továbbszállítás kiindulópontjául szolgáló tranzitkikötőbe.
Lengyelország (és Szlovákia) számára a kérdés természetesen politikai is, hiszen ősszel mindkét ország választásokra készül, és egyáltalán nem közömbös, melyik párt fogja elnyerni a gazdák szavazatait.
A lengyel álláspont ebben a kérdésben egyébként meglepő módon az oroszokéra rímel.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly ősszel a Keleti Gazdasági Fórumon a Törökország közvetítésével tető alá hozott gabonakiviteli egyezményről beszélve már kifejtette: „Mindent megtettünk, hogy ki lehessen vinni az ukrán gabonát. Eredmény: a sok gabona nem a fejlődő országok felé vette az irányt, hanem az Európai Unióba”. Ekkoriban Vaszilij Nebenzja orosz ENSZ-nagykövet is arról beszélt, országa kiléphet az egyezményből. Az orosz sajtó ebben az időszakban rendszeresen közölte azt a tényt, hogy az augusztus elejétől szeptember elejéig Ukrajna kikötőit elhagyó 88 teherhajóból 65 Nyugatra és NATO-országokba távozott.
(Apró orosz csúsztatás lehet ebben a kontextusban „NATO-országokról” beszélni, ugyanis a hajók körülbelül egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban indultak EU-tagállamok, Törökország és a fejlődő országok felé. Törökországról nem tudni, hogy célország volt, vagy tranzitország – és ha utóbbi, akkor Nyugatra vagy a globális Délre küldte-e tovább a gabonát.)
Csehország aláássa a V4 egységét
Az ügy izgalmas fordulata, hogy a V4-es egység megbontójának az elmúlt években Magyarországra jutó szerepét most Csehország játssza, nem is kifejezetten elegánsan: Zdeněk Nekula cseh agrárminiszter az eAgri cseh mezőgazdasági szaklapnak árulta el, hogy
bepanaszolta az ukrán gabonaimportot tiltó Magyarországot és Lengyelországot
az (egyébként lengyel) Janusz Wojciechowski európai agrárbiztosnál, aki „egyértelműen megerősítette, hogy ezek az egyoldalú intézkedések elfogadhatatlanok”. A korábban a többi öt országgal közösen fellépő cseh miniszter – akinek országában nem lesznek választások egyhamar, ugyanakkor Ukrajna támogatottsága kiugró – úgy látja, „az egyes országok exportjának egyoldalú betiltása semmit nem old meg”.
Az Európai Bizottság szóvivője a Politicónak adott reakciójában hangsúlyozta, „jelenleg még túl korai” a lengyel, magyar és szlovák lépésekkel kapcsolatban konkrét választ adni, de hozzátette: „a kereskedelempolitika az EU kizárólagos kompetenciájába tartozik, ezért az egyoldalú lépések elfogadhatatlanok”. A konkrét lépések frontján egyelőre csak annyi történt, hogy a Bizottság magyarázatot kért az ügyben Magyarországtól és Lengyelországtól – azaz a két ország hosszú idő után egy brüsszeli vitában ismét közösen fog fellépni.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán