Világvégi mesék

„Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez a nagyon durva történet finoman szólva sem tudott elvarázsolni. A történet teljesen rendben van, a képi kivitelezés is kiváló (író: Chavez, azaz Majer Csaba, rajzoló: Gombalovas), azonban egyrészt kicsit túl lett nyújtva a sztori, másrészt pedig hangyányit túl lett tolva az apokaliptikus hangulat. A kezdet figyelemfelkeltő, a karaktereket jól megismerhetjük, ahogyan azt az embertelen világot is, amelyben létezniük rendeltetett, akcióban, drámában és érzelemben sincs hiány, de nekem ez a reménytelen, depresszív (amúgy kiválóan érzékeltetett) hangulat túlságosan sok volt. Legalább egy pici esélyt kaphattak volna a főszereplők, értem én, hogy ez egy ilyen univerzum, és nem a folytatás volt a lényeg, hanem az, hogy az író elmeséljen egy rémes történetet (volt olyan rész, amely erősen horrorba hajlott), de egy pindurka pozitívum azért lehetett volna benne, hogy ne menjen el az olvasó összes életkedve a történet megismerése után.

Szíven üt a sztori, és nagyon részletesen kidolgozottak a rajzok (mondanám, hogy öröm rájuk nézni, de olyan nyomasztó történetet mesélnek el, hogy ezt a jelzőt hangsúlyozottan a látványra vonatkozóan tenném meg), látszik a tehetség, de egy kis tunning ráfért volna a forgatókönyvre, mert ahhoz képest hosszú a történet, hogy milyen viszonylag egyenes vonalú eseményeket mesél el nekünk. Hatásos, de nem hatásvadász képregényhez van szerencsénk, amelynek hatására az olvasó biztosan kíváncsi lesz az alkotók következő munkáira is. Akinek tetszenek a posztapokaliptikus képregények, semmiképpen se hagyják ki ezt a kiadványt, mert hozzá tudták adni az alkotók azt a magyarosch ízt, amely miatt egyedi tudott lenni a történet. Mindezzel együtt nem mentes a gyerekbetegségektől ez az alkotás, de összességében nagyon biztató kezdetnek mondanám.”