Nincs jobb hely, mint a föld – Heinczinger Mika a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

Annak a faháznak, ahol most beszélgetünk, rendhagyó története van.
Igen, Székelyföldről hoztam, Hidegségből.

Hogy történt?
A ház, ahol élünk, egy idő után kezdett szűkös lenni, főleg azután, hogy megszületett a legkisebb fiunk. Egy komámmal megterveztettem a házbővítést, mondott egy összeget, ami akkora volt, hogy inkább letettem róla. Akkor jutott eszembe, hogy egy barátom, Csomortáni Gál László képzőművész mondta egyszer, hogy nekem is vennem kell majd Csíkban egy házat. Ő többek között azzal foglalkozik, hogy lebontásra ítélt öreg házakat ment meg. Felhívtam, nem tud-e ilyen házról. Megígérte, hogy körbenéz. Egy hét múlva visszahívtam. Emlékszem, ahogy mondta a telefonba, hogy sajnos nincs eladó ház, és a háttérből valaki megszólalt: „De nekem van!” Lefotózták, elküldték a képeket. Százharminc éves faház, akkor már régóta üresen állt. Odamentünk, két nap alatt elbontottuk, kamionra raktuk, a harmadik napon már itthon szedtük le.