„Liverpoolban még sosem volt olyan népszerű játékos, mint Szoboszlai!” – a magyar Fabrizio Romano a Mandinernek

Fotó: Liverpool FC/Facebook

Még csak 25 éves, de már komoly nemzetközi hírnevet szerzett magának az Egyesült Királyságban Bocsák Bence. A ködös Albionban élő, korábban Londonban tanuló fiatal sportújságíró közel harmincezer követővel rendelkezik a közösségi oldalán: az igazi sportági különlegességekre és átigazolási hírekre éhes bázisát aprólékos, precíz, szorgalmas munkával építette fel. A magyar Fabrizio Romano a Mandinernek mesélt pályafutásának elindulásáról, nyáron megjelenő könyvéről és arról, hogy világhírű olasz kollégája is követi a Twitteren, avagy az X-en!

Közeledik a rendkívül kiélezett angol labdarúgó Premier League-szezon utolsó néhány mérkőzése. Egy olyan idény végéhez érünk, amelyben újra fontos szerepet kaptak magyar válogatott játékosok. Mennyire lehet elégedett Kerkez Milos és Szoboszlai Dominik az első PL-szezonjával?

Az elmúlt években a Brexit nem segítette a magyar játékosok Angliába igazolását, de a Szoboszlai-sztori újra visszaemelte hazánk futballját a korábbi, méltó helyére. Olyannyira el vannak ragadtatva tőle Angliában, hogy például a BBC-n engem is megkérdeztek róla, de Kerkez Milos is bizonyította, milyen értékes igazolás volt. Már 20 évesen komoly szerepet kap a Premier League-ben, topcsapatok figyelik, igazán extra PL-játékos.

Most már ott tartunk, hogy holland és német játékosmegfigyelők is rám írnak, hogy mi a véleményem bizonyos játékosokról, hogy beleillene-e ebbe vagy abba a csapatba. Megnőtt az érdeklődés a munkám iránt, még Fabrizio Romano is követ a közösségi oldalon, pedig ezt nem sok ember mondhatja el magáról.

Akkor adja magát a kérdés, hogy látod, kik lehetnek a jövő Szoboszlai Dominikjai?

Meglátásom szerint a fiatal magyar tehetségek közül az Eintracht Frankfurtba igazoló Lisztes Krisztián, a FC Köbenhavn U19-es együttesében szereplő Németh Hunor és a belga másodosztályban remek idényt záró Vancsa Zalán lehet az, akire szép pályafutás várhat topszinten. A Lommelben extra szezont futott Vancsa holtversenyben második helyen zárt a kanadai táblázaton, nem vitás, már most helye van az Eb-re készülő válogatottban. Fejlődése jól mutatja az utat a többieknek is. Jelenleg a belga másodosztályban játszanak Európa legtehetségesebb fiatal játékosai, és amit Vancsa ott produkált, az rendkívül kiemelkedő. Olyan dinamikája és sebessége van, hogy a hajrára beállva akár már az Eb-n is komoly problémát okozhat a fáradt védőknek.

Úgy sejtem, a sportág iránt érzett elkötelezettséged alapján focista akartál lenni. Hogy jött a pályaválasztás?

Persze, az akartam lenni. Gyerekként még Magyarországon, aztán a család Angliába költözése után a csatornán túl is fociztam alacsonyabb osztályban, de eljött az idő, amikor észre kellett vennem, hogy nem ez a pályám. Ráadásul a gerincferdülésem miatt az orvosok sem javasolták a focit, amíg növésben vagyok. Édesapám többször járt Londonban a munkája miatt, egyszer hozott egy-egy Manchester United- és Liverpool-sapkát nekünk. A manchesteres lett a kisebb testvéremé, átadtam neki, így az enyém maradt a liverpooli ereklye. Azóta követem a klub mindennapjait, tinédzserként még angol nyelvű blogot is vezettem a Liverpool akadémistáiról, akkor még többen szerepeltek ott a magyarok közül is. Valószínűleg ott dőlt el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Hogy emlékszel a saját berobbanásodra?

A bloggal párhuzamosan egyre jobban beleástam magam a futballisták életútjaiba, így jutottam el a kanadai szupertehetségig, Alphonso Daviesig. Az első interjúm az általános iskolai edzőjével volt, aki összekötött az ügynökével, a vele készült anyag pedig éppen a 2020-as BL-döntő napján jelent meg. A Bayern München legyőzte a PSG-t, a német csapat ezzel triplázott, Davies pedig az első kanadai BL-győztes labdarúgó lett. Még nem volt 20 éves, a karrierje berobbant, a cikket pedig felkapták, tulajdonképpen így indult az egész. A világjárvány alatt készítettem egy saját weboldalt, aztán dolgoztam presenterként, az utóbbi időben rendszeresen publikálok a World Soccer magazinban, a Daily Mirror és a Daily Star hasábjain is feltűnik a nevem, és ott vannak még a mai világban egyre népszerűbb podcastok. Az első komolyabb alkotásom a Liverpool-himnuszként aposztrofált You'll never walk alone rövid történetét dolgozza fel,

Találtam hozzá egy szimpatikus kiadót, így 24 fejezetnyi érdekes focisztorit kínálok az olvasóknak. Mindegyik fejezet egy csapat szenzációs útjáról szól: szerepel benne a legutóbbi vb-n remeklő Marokkó, vagy az elmúlt két vb-n menetelő Horvátország, de természetesen a magyar válogatott története is nagy sztori. Az 1986-os vb után sokáig nem jutottunk ki nagy tornára, 2016 óta viszont zsinórban harmadszor is az Eb mezőnyében vitézkedhet a magyar csapat. Jól érzékelteti a szövetségnél a háttérben zajló profi munkát és a nemzeti csapat fejlődését, hogy Callum Styles és Kerkez Milos is a magyar válogatottat választotta. De igaz ez Willi Orbanra is. Az Angliában játszó két fiatalembernek hiába magyar a nagymamája, korábban nem biztos, hogy bármelyikük is elfogadta volna a magyar csapat meghívóját, ha nem látja a garanciát a fejlődésre.

Többször is megkeserítettük az elmúlt években az angol válogatott sorsát, Angliában milyen a híre a magyar labdarúgásnak?

Úgy látom, az egész sikerszéria valójában 2016-ban kezdődött. Azelőtt nem igazán beszéltek a magyarokról, a magyar futballról, a portugálok elleni 3–3-as lyoni döntetlenre azonban mindenki emlékszik. Tényleg mindenki, még az angolok közül is. Korábban Gera Zoltánt ismerték, de aztán eligazolt Angliából, és lassan minden magyar kikopott a szigetországból. Szoboszlai és Kerkez viszont újra „életet lehelt” a magyar futball jó hírébe és pozitív megítélésébe. Az előző Eb-n is szenzációt okoztunk a vb-győztes franciák ellen döntetlennel és a Nemzetek Ligájában is léptünk egy szintet. Oda-vissza megvertük az angolokat, emlékszem a másnapi újságok címlapjaira, azt írták, megalázó módon gulyást főztünk Southgate csapatából.

Mire lehet képes ez a magyar csapat az idei Európa-bajnokságon?

Veretlenül megyünk, nagyon bízom a csoportból való továbbjutásban. Papíron mi vagyunk a legkevésbé esélyesek, de bizonyítottuk már, hogy nem lehet lebecsülni a magyarokat. Az elmúlt három Eb-t tekintve most lehetünk a legmagabiztosabbak. Topbajnokságban szereplő játékosaink vannak, optimista légkörben készülhetnek a srácok, még Rossi is kiemelte, mennyire felemelő a keretnek ez a sok lehetőség. Egyedül a hazai pályán szereplő németektől tartok kicsit, őket az Eb végső sikerére is esélyesnek tartom, Nagelsmann remek munkát végez. Szóval összességében izgatott vagyok, a skótok elleni találkozót ráadásul a lelátóról szurkolhatom majd végig!

Említetted, hogy Szoboszlai Dominik a szezonban hamar letette a névjegyét Liverpoolban. Hétről hétre láthatjuk, hogy a szurkolók odáig vannak érte, de milyen a megítélése szakmai körökben?

Rendkívül hamar beilleszkedett, kiegyensúlyozott teljesítményre képes, remekül kommunikál, így tényleg komoly jövő állhat előtte a Premier League-ben. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy sosem szerepelt még olyan játékos a Liverpoolban, aki ennyire népszerű lenne a hazájában, mint Szoboszlai. Gondoljunk bele, amikor bejelentették az angliai szerződését, akkor tartott Magyarországon egy sajtótájékoztatót. Beszéltem jó pár újságíróval, de ilyet még nem hallottak.

Szalah például nagyon népszerű Egyiptomban, de nem özönlik el a liverpooli meccseket az egyiptomi újságírók, hogy megkérdezzék Jürgen Klopp véleményét a támadóról! Néhány hónapja jártam Dél-Koreában, ott érzékeltem hasonlót. A Tottenhamban lassan tíz éve kiválóan futballozó Son Heung-min valódi nemzeti hős az országban, minden utcasarkon ott virít az arca a posztereken, az óriásplakátokon, mindenki vele akar reklámozni. Amikor Spurs-meccset közvetít a televízió, akkor a londoni klub logója helyett Son arca a csapat szimbóluma a képernyők sarkában! Ha utóbbi nem is reális, a reklámok tekintetében nem vagyunk messze ettől a szinttől Szoboszlai esetében sem.