Lehet-e szebb célja egy borásznak annál, mint hogy kedvenc dűlőjét egy osztállyal feljebb sorolja borai által?
„Május végén Alkonyi László, az egykori Borbarát főszerkesztője és Tokaj-Hegyalja egyik legnagyobb ismerője hat év előkészület után komoly munkát tett le az asztalra. Alkonyi arra vállalkozott, hogy megkeresi a tokaj-hegyaljai dűlők legrégebbi klasszifikációját, és megpróbálja rekonstruálni azt. Bél Mátyás 1730-as évekbeli munkája volt a kulcs: a nagyjából hatszáz borvidéki termőhelyből ötven első osztályú és száz másodosztályú dűlőt azonosított be Alkonyi.
Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértsük, azt kell látni, hogy a legnagyobb értékkel azok a borok bírnak, amelyek a termőhelyek változatossága és sokfélesége adta egyediséggel bírnak. Ezeknek a boroknak nem elég nagyon jónak lenniük, fel kell vonultatniuk az adott termőhelyre jellemző jegyeket. Tokajról már nem csak furmintot vagy hárslevelűt lehet kóstolni, hanem Szerelmit, Szent Tamást, Lónyait, Szilvölgyet, Úrágyát, Verest, Telekit, Határit, Lapist. Egyre több dűlőről készül dűlőszelektált bor, vagyis egyre több termőhelyet kezd megismerni a tokaji borászokkal együtt a boros közvélemény – ezt azonban nem követte semmilyen, a dűlőket osztályokba soroló klasszifikációs rendszer.
A klasszifikációra azért van szükség, hogy a dűlőkről rendelkezésre álló tudást rendszerezni lehessen. Gyakorlatilag a több száz éves szőlőtermelési tapasztalat összefoglalásáról van szó. Van-e nagyobb bizonysága egy borkultúra életerejének, mint hogy véleményt tud mondani saját termőhelyeiről? – teszi fel a kérdést Alkonyi. Egy működőképes klasszifikáció nagy előrelépés, mert feleleveníti és továbbélteti a hagyományt, érdeklődést generál a tokaji dűlők iránt kül- és belföldön, hasznos vitákat szül az egyes termőhelyekről, ezáltal azok jobban megismerhetővé válnak, érthetővé és kommunikálhatóvá teszi a tokaji terroirt, és a fogyasztónak is segíthet a vásárlásban. És nem utolsósorban azt üzeni: pontosan tudjuk, milyen értéket művelünk meg nap mint nap, hogy a legjobbat hozhassuk ki belőle évjáratról évjáratra.
Alkonyiék most nagyot léptek előre. Létrehozták a Tokaj-Hetedhéthatár Egyesületet, kidolgoztak egy módszert, melynek segítségével nyomon lehet követni, mit gondol a borvidék az egyes dűlőkről. Bél Mátyás térképének rekonstrukcióját nem gondolják véglegesnek, csupán kiindulási alapnak. Ha bárki megnézni a térképet, azt láthatja, hogy számos olyan dűlő került az I. osztályú dűlők közé, melyről még senki nem készített olyan bort, ami arra törekedett, hogy visszaadja a termőhelyi adottságokat. És számos olyan dűlőt is látni, amely csúcsborok címkéjén szerepel, ám vagy másod-, vagy harmadosztályú besorolást kapott. Ez a helyzet kitűnően mutatja a Tokajban rejlő potenciált: egyrészt rengeteg felfedezetlen termőterület van még a borvidéken, másrészt lehet-e szebb célja egy borásznak annál, mint hogy kedvenc dűlőjét egy osztállyal feljebb sorolja borai által?”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
Eljött a pillanat, Dopeman végre keményen kiütötte a nagyszájú megmondóembert.
