A szürke 30 árnyalata Badacsonyból

„A Nap szürkebarátja címet végül nem is osztottam ki. Igazából nem találkoztam olyannal, ami nagyon megragadta volna a fantáziám. Sok hordóminta volt még kint, és több helyen mondták, hogy azért hoztuk, mert kellett. Lehet, külön kellene rá figyelni, nem a többiek mellett. Egy nap, ami tényleg csak a szürkebaráté, nem másé. (...)

A Kéknyelű talán az egyik legizgalmasabb magyar fajta. Sőt szinte badacsonyi. Szerencsére egyre több pincészet foglalkozik ezzel a majdnem elveszett fajtánkkal. Én ennek nagyon örülök. Bakó Ambrust kérdeztem a fajtáról, aki azt mondta, hogy a legnagyobb ígérete Magyarországnak a Kéknyelű. Habár nagyságát még csak ritkán villantotta meg, akkor azonban olyat mutatott, mint egyik fajtánk se. Szerinte a furmint túl neutrális, míg a hárslevelű túl illatos fajta ahhoz, hogy sikerüljön vele Magyarországnak berobbanni. Azonban a Kéknyelűvel még ismerkedni kell!

Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő Kéknyelű ügyben. Marad továbbra is Badacsonyban, vagy esetleg máshol is megpróbálkoznak vele? És ha csak Badacsony, akkor vajon az elég lenne-e ahhoz, hogy a nagy magyar fajta legyen, mint Ausztriának a GV? Vagy a furmint mögött marad? Érdekes kérdések ezek. Azonban addig is sok szép borral találkoztunk a fajtából. A Villa Tolnay kínálatában újdonság a Kéknyelű, de a bemutatkozás jól sikerült. Közepes testű, szép, egyensúlyos, jól fogyasztható bor lett, ami még fejlődhet. Váli Péter kéknyelűjéről octopus írt (itt). Tényleg rendben van, nehezebb, nagyobb, mint a Villa Tolnay. A legnagyobb meglepetés azonban egyértelműen Szászi Endre 2012!-es Kéknyelűje okozta. Egy kész borral találkoztam, ami az eddigi ismereteimnek a fajtáról teljesen ellentmondott. Könnyed, virgonc savai élettel töltik meg a bort. Májustól kapható, ha minden igaz, mindenképp érdemes megkóstolni!”