Dr. Kövér szerint a világ

„A német megszállás emlékművével kapcsolatosan – »a józan mérlegelés jegyében« – szeretett és félve tisztelt főnökének álláspontját osztva, továbbá hermeneutikai és műelemző készségét megvillantva leszögezi, hogy »az emlékmű nem igényel magyarázatot« (ebben, lássuk be, igaza van). Dr. Kövér deklarálja, hogy a kormány méltó módon kíván megemlékezni zsidó honfitársaink elpusztításáról. Nem tette azonban hozzá, inkább csak magunk emlékeztetünk rá, hogy a méltó megemlékezést nem egy időlegesen letudandó kötelességnek tekinti a kormány, hanem folyamatnak, amelybe nyilvánvalóan beleilleszkedik – egyebek mellett – a Horthy-korszak rehabilitációja; a nyíltan zsidóellenes nézeteket valló, Hitlert példaképnek tekintő, a nyilasokkal az utolsó pillanatokig kollaboráló Nyirő Józsefnek, avagy a numerus clausust teljes támogatásáról biztosító, Mussoliniért és az olasz fasizmusért lelkesedő, antiszemita Tormay Cécile-nek az iskolai tananyagba való beemelése; a numerus clausus atyjaként számon tartott, dühödt, aljas és ocsmány zsidóellenes kifakadásairól hírhedt Prohászka Ottokár szobrának kormánytag általi leleplezése; Horthy-szobrok felállításának csendes tudomásul vétele; a kormány által létrehozott Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum élére annak a Bíró Zoltánnak a kinevezése, aki a Magyar Hírlapban antiszemita beütésű cikkeivel hívta fel magára a figyelmet; az ugyancsak a kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézet élén annak a Szakály Sándornak a meghagyása, aki első nyilatkozatában puszta »idegenrendészeti eljárásnak« nevezte a kamenyec-podolszkiji deportálást; Balog Zoltán miniszter (és református lelkész) magas állami kitüntetéseinek szép gesztusa, amivel fejet hajt a rasszista, antiszemita újságíró, a szélsőjobbos soviniszta rocker, vagy az ókori zsidó állam létét kétségbe vonó, Krisztus zsidóságát tagadó, a középkori rabszolgakereskedelmet a zsidóknak tulajdonító, amúgy pedig Szálasi nagyságát kiállítás formájában dicsőítő régész előtt.”