Magánügy

2015. június 29. 08:12

Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szerethet, vagy hogyan él. És éppen ez az, amiért a magánügyekhez való jog megadása mindenki számára közügy.

2015. június 29. 08:12
Ágoston Dániel
Alternatíva

„Akár tetszik, akár nem, egy ember nemi/szexuális hovatartozása magánügy. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szeret, vagy hogyan akar élni - ezt mindenkinek magánügye eldönteni.

Én heteroszexuális vagyok, mindig heteroszexuálisként választottam magamnak partnert, minthogy jelenleg is heteroszexuális párkapcsolatban élek. Mindez az én magánügyem, egyéni döntésem, amibe nem szólhat bele senki. Ha ugyanis bárki beleszólna abba, hogy kivel élhetek együtt, az máris nem lenne magánügy - ráadásul kibaszott ideges is lennék miatta. Éppen ezért beleugatni abba, hogy ki kivel házasodhat, ki szerethet kicsodát, ráadásul mindezt választott vallási alapon, vagy egyéni meggyőződés mentén tenni: kibaszott idegesítő.

A magam részéről persze bárki nyugodtan kifejtheti a melegek házasságával kapcsolatos ellenérzéseit. Ettől még nem fogom gyűlölni és nem akarom, hogy korlátozva legyen bármiben, pusztán azért, mert másként gondolkodik valamiről. És egészen addig így is fogok hozzáállni, ameddig a véleménye örvén nem veszélyezteti tevékenyen mások szuverén döntéseit, vagy személyes meggyőződését.

Aki úgy gondolja, hogy tudja, hogyan kell helyesen élni, az az én olvasatomban csupán egy idióta. Idiótának lenni pedig mindenkinek magánügye. Aki viszont úgy gondolja, hogy másoknak is úgy kell élnie, ahogy az szerinte helyes, az egyrészt egy veszélyes idióta, másrészt pedig kurva az anyja, és semmi keresnivalója egy civilizált társadalomban.

Egy ember nemi/szexuális hovatartozása ugyanis magánügy. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szerethet, vagy hogyan él. És éppen ez az, amiért a magánügyekhez való jog megadása mindenki számára közügy.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nimród
2015. június 29. 14:08
Ez már a sokadik ballib poszt a témában. A szerző így indít: „Akár tetszik, akár nem, egy ember nemi/szexuális hovatartozása magánügy. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szeret, vagy hogyan akar élni - ezt mindenkinek magánügye eldönteni." Hát éppen ezért nem kellene a témát az utcára vinni, comingoutolni, pride-okat szervezni. A magyar emberek túlnyomó többségének semmi baja a homoszexuálisok nemi identitásával, nemi életével, amennyiben azt négy fal között gyakorolják. Úgy, mint bárki más a magáét. Valószínű egyébként, hogy a homoszexuálisok többségének sem tetszik az őrült felhajtás, ami körülöttük zajlik. Egy szélsőséges kisebbség éli ki magát ebben a magamutogatásban, folyamatosan provokálva a többségi társadalmat. De valójában ők is csak eszközök a világuralomra törő balliberális (helyesebben:liberál-bolsevik) tábor kezében, amit az a hagyományos társadalom meggyengítésére, végső soron megsemmisítésére használ.
br-o
2015. június 29. 13:55
És azokról mit gondoljunk, aki Hitlernek kinéző Kosztolányi arcképet tetováltat az alkarjára és állandóan rinyál? :)
Rebel Son
2015. június 29. 10:52
Te Dani, régen bírtam a jobberkedésedet Tomcattel, demámostmá' mi a fasz van veled? Úgy nézel ki mint egy homokos, és már lassan úgy is írsz...
okoskodó fórumlakó
2015. június 29. 10:26
Rosszul gondolod, Dani-cica! Mi, emberek, társadalomban élünk. Vannak normáink. Például az is egy norma, hogy nem szarunk a járdára, mert nem vagyunk kutyák. Ugyancsak nem dugunk meg fényes nappal egy nőt, csak azért, mert rágerjedünk - a primér ösztöneinket a háttérbe tudjuk szorítani, hiszen ez emel ki minket a többi élőlény közül. Amit egy meleg pár otthon, a négy fal között tesz, közvetlenül nincs hatással rám. Az viszont már társadalmi szinten is érzékelhető lesz, ha a saját aberrációjára (na jó, ösztönére) büszke, és öndefinícióját csak a melegségében meghatározni képes férfiak vagy nők a homoszexualitás alapjaira építkező családmodelleket hoznak létre. A gyerek tanul, mintákat követ, és ha egy férfi az apuka, és egy férfi az anyuka, az bizony komoly nyomokat hagy benne: én is mintákat követtem, és ha anyám babákat adott volna nekem, könnyen lehet, hogy elbuzulok. Ez a viselkedés ugyanis tanulható, sőt, kezd kifejezetten trendivé válni: elég megnézni az éjszakai szórakozóhelyeken a műleszbikus lányokat, akik kézen fogva közlekednek, néha még váltanak is egy-egy forró csókot. Akit lehet, ettől meg kell óvni, ez ugyanis a semmibe vezet minket. A korlátok nem arra valók, Dani, hogy ne érvényesülhessünk: arra valók, hogy ne zuhanjunk le. Fel kellene ébredni, még mielőtt késő lesz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!