Így íródik egy mítosz

„Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak.

A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

A bor továbbra is három dűlő és három bordói fajta terméséből áll össze, csakis a jobb években készül. A recept és a koncepció azonban sokat finomodott az első 4-5 évjárattal. Nem tudok nem kitérni még egyszer arra, hogy borkereskedőként is mennyiszer kellett végighallgatnom a mindenkori új Kopár évjáratnál, hogy „á ez már nem Kopár, az utolsó igazi Kopár az X évvel ezelőtti volt….whatever” stb.

Sihederkoromban a 2006-os volt praxisomban az első Kopár-élmény, és az akkor fiatalon (2008-ban) is meghatározó volt, minden vészharangszó ellenére is szerettem azt a bort nagyon. A 2007-es még több ekét kapott az önjelölt hatlövetű megmondóemberektől, de évjáratról-évjáratra csak újabb hullámokat és beszédtémát gerjeszt a Kopár, idő közben egyre nagyobb piaci siker mellett…”