Széll Tamás, az európai győztes: hihetetlen siker, de nem áttörés

„Érdemes azért némi távolságtartással kezelni néhány állítást, ami a győzelmi mámorban már előfordult vagy elő fog fordulni. Gyakori sajtófordulat, hogy a Bocuse d’Or győztesét a világ legjobb szakácsának vagy az európai győztest Európa legjobb szakácsának nevezik, ami nyilvánvaló hülyeség.

A szakácsmesterség nem versenysport, nincs világlegjobb, és azt sem árt tudni, hogy azok, akiket a szakma a legnagyobbaknak tart, nem indulnak a Bocuse d’Oron. René Redzepi (Noma, Dánia), Ferrán Adriá (katalán, ex-elBulli), Thomas Keller (amerikai) vagy Heston Blumenthal (angol) (és még sorolhatnánk a csúcsséfeket) sosem indult a versenyen, néha zsűritagnak fölkérik őket, vagy részt vesznek egy-egy versenyző felkészítésében. A világ legjobbnak tartott éttermeiből olykor egy-egy fiatal sous séfet indítanak, például Thomas Keller French Laundryjából többször indult versenyző.

A budapesti elődöntő mezőnyében gyors rápillantás után csak egyetlen igazán híres étterem alkalmazottját fedeztük föl: a wolfsburgi három Michelin-csillagos Aqua egyik szakácsa a német versenyző. A másik fordulat, amit sokszor fogunk hallani, hogy a magyar konyha újra világhírű lesz. Hosszú tanulmányt kellene publikálni arról, hogy a magyar konyha világhírűségének mítosza mikor és miért alakult ki, sok tanulsága lenne, de a lényeg egyszerű: a magyar konyha valójában soha, semmilyen formában nem volt világhírű.

Volt jobb és rosszabb állapotban, most inkább rosszabban van, és szerencsére javulgat, de világhírű csak Magyarországon volt.”