Akkor most a vörös sörcsillag-óriás Heinekent legyőzték az ellenük fellépett nemzeti erők? Vagy mégsem rendeződött a vita? A jelképes ügynek mostantól lehet igazán éles közjogi és politikai tétje.
A nap híre, hogy a gonosz multi Heineken megegyezett az amúgy szintén félig holland hátterű Csíki Sörrel, így azt hihetnénk, hogy végre mindenki lenyugodhat, a nemzet momentán legsürgetőbb ügyét sikerült tisztázni, legfontosabb érdekeinket megvédte a kormány és végre talán mással is foglalkozhatna a közvélemény, mint ezzel a sörszagú gumicsonttal. A régi rendszerváltós Kispál-szöveggel summázhatnánk:
„Vége van ennek nagyon, kicsi csillag.”
De várjunk csak egy pillanatra! Egy merőben üzleti háttéralkunak vajon mi köze lehet ahhoz, hogy a vörös csillag önkényuralmi jelkép és cégek általi használata logójukban vagy arculati elemként mélyen sérti a kommunizmus áldozatait, az általuk elszenvedett legszörnyűbb sérelmeket idézve fel? Arra ugye gondolni se mer most senki, hogy a kormány csupán zsarolási eszközként használta a kommunizmus áldozatait és a törvényhozást, kommunikációjával feltépve a kommunizmus áldozatainak legfájóbb sebeit – mert ha korábban nem zavarta volna az érintett idős embereket a Heineken vörös csillaga, a kormány botránykommunikációja nyomán már biztosan mindenki, így a kommunista rémtettek áldozatai is sokáig csak erre tudnak majd gondolni, ha meglátják egy-egy doboz ilyen sörön a csillagot.
Ugye mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy ilyen határozott elvi és alkotmányjogi állásfoglalás nem lehet csupán olcsó népszerűséghajhász pártpolitikai húzás és nyilván kizárt annak elvi lehetősége is, hogy egy üzleti háttéralku után a kormány megfeledkezne mindarról, amit az ügyben elvi és közjogi állásfoglalásként kinyilvánított. Ugyan miért is hátrálnának meg egy multi és egy félig holland cég háttéralkuja miatt, mikor immáron példát kell statuálni, hogy senki sem használhat büntetlenül önkényuralmi jelképeket, mélyen megsértve a kommunizmus áldozatainak érzelmeit.
Vagy ezek az emberi sorsok és az elvek, a közjogi konzekvencia valójában egy pillanatig se érdekelt senkit?
Mondjuk ki minden irónia nélkül, egészen komolyan:
Lássuk tehát, mit lép Magyarország kormánya!
Persze következetes kiállásuknak jó eséllyel milliárdos bírság lehet később az ára, mint a pécsi közművekért vívott szabadságharc esetében és más hasonló ügyekben. Ezeket a bírságokat persze nem az ügyet vivő politikusok fizetéséből tiltják le, hanem közpénzből, az adófizetők pénzéből szokták kifizetni. (A multiknak tehát minden ilyen ügy gyakorlatilag sok milliárdos ingyenreklám, ami után még peres úton extra bónusz közpénz ajándékhoz is juthatnak, amiből jól látszik, hogy az efféle álnemzeti politika valójában az ő érdekeiket szolgálja.)
Akárhogy is lesz, végre kiderül az ügy tükrében, mi az igazság a sörös csiki-csukinál sokkal fontosabb kérdésekben, melyeket ezúton a köz elé tárni bátorkodtunk.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
Az antifák a mostani „kulturális elit” rohamosztagosai lettek a világhírű szociológus szerint.
Eláruljuk, az égvilágon semmi. No de akkor mégis, miért nem értékesítői állást hirdetnek a cégek? Ennek jártunk most utána egy szakértő segítségével.
