Dragnea és a saját farkába harapó kígyó

„Mi érdeke fűződhet Liviu Dragneának ahhoz, hogy megbuktassa a saját maga felkarolta Sorin Grindeanut? A kérdésre nem könnyű elfogadható magyarázatot adni, maga a miniszterelnök is értetlenségének adott hangot nemrég annak kapcsán, hogy – futballnyelvvel élve – egy edző már a mérkőzés 15. percében cseréket akar végrehajtani, holott a csapata háromgólos előnyre tett szert.
Az ügy pedig még bonyolultabb, ha a korábban a kormányfői és a PSD-elnöki tisztséget egyaránt betöltő Victor Ponta számára is talány, mi okból szabotálja egy hatalmon lévő alakulat a saját kabinetjét. (...)

Dragnea tisztában van a térvesztésével, amit annak folyamatos bizonygatásával igyekszik ellentételezni, hogy ő az úr a házban (ezt szolgálta a miniszterek és Grindeanu biankóban kiállított lemondólevelének kicsikarása is), tulajdonképpen erre játszott rá a kormány tagjainak tevékenységét kiértékelő »osztályozással« is. Viszont nehezen fogja tudni hitelesen megindokolni saját kormánya megbuktatásának szükségességét a közvélemény előtt, amikor Románia jelenleg az EU legjobb gazdasági növekedését produkálja – még ha ez nem is feltétlenül a jelenlegi hatalom érdeme –, és valljuk be, ez a kabinet azért nem követett el égbekiáltó baklövéseket januári hivatalba lépése óta.

Dragnea erőfitogtatása tehát a farkába harapó kígyóhoz hasonlít, ám esetében nem az örök körforgást jelképezi, hanem sokkal inkább annak a végkifejletét, amikor valaki saját magának okoz kárt.”