Árulók, patkányok és a jéghegy

„Ha a parlamentben csupán annyit kellene tenniük találékony honatyáinknak, hogy jogalkotás helyett plasztikus jelzőkkel dobálózzanak, akkor most szép sikert könyvelhetne el mind Liviu Dragnea párt- és házelnök, mind Victor Ponta renitens exminiszterelnök. A szociáldemokraták vezére, a pártjából kizárt Ponta, a Pro Románia párt alapítója kapcsán emlegette a patkányokat, míg a Titulescu utódjaként emlegetett fiatal politikus némiképp műveltebben, csupán a Titanic süllyedésével példálózott.

(...)

Színes szóvirágok. Mindez közbeszédként, politikai diskurzusként azonban siralmas, innen már csak egy lépés, hogy nézeteltéréseiket ököllel rendezzék a parlament plénumában. Dragnea hűséges pártkatonái máris árulót kiáltanak, illetve a párhuzamos állam aknamunkáját vélik felfedezni, pedig tudják, honi demokráciánkban megszokottak a pártszínüket kaméleonként, pillanatnyi érdekek szerint váltogató honatyák. Előbbiek az Ungureanu-kormány bukásában is szerepet vállaltak, s a mostaniak ismét készülnek az új, a Dragnea-tábor bukását valószínűsítő forgatókönyvek kidolgozására.

Ám korai örvendezni, bármiféle változásban reménykedni, hiszen az eddigi levitézlett kormányfők esetében is kiderült, Dragnea támogatottsága megingathatatlan, s maguk az áldozatok, Grindeanu és Tudose névtelenségből érkeztek, és a süllyesztőben kötöttek ki. Most azonban szorultabbnak tűnik a helyzet, nem is érzik magukat biztonságban a szociáldemokrata vezetők, mert sebtében a jelenlegi, szintén névtelen kormányfőt támogató szimpátiatüntetést emlegetnek, de a kormány bukása továbbra is illúzió. A parlamenti székek csereberélése nem eredményez politikai víziót, az továbbra is hiányzik, ráadásul miniszterelnöksége alatt maga Ponta is bebizonyította, ő sem jobb a Deákné vásznánál. És eközben a hajó, szinte függetlenül attól, hogy ki kormányozza, a jéghegy felé halad.”