Brexit és nacionalizmus: kiengedték a dzsinnt a palackból

2016. július 04. 17:53

Megpecsételődött az EU sorsa a Brexit után? – tették fel a kérdést a brit elemzők részvételével tartott Republikon-konferencián, ahol négy Brexit-ellenes szakember vitatkozott egy szem Brexit-pártival, Gerald Frosttal. Egyetlen dologban értettek egyet: a nacionalizmus várhatóan erősödni fog az Európai Unióban, arról viszont megoszlottak a vélemények, hogy megpróbálkozik-e Nagy-Britannia egy második népszavazással. Tudósításunk.

2016. július 04. 17:53
Hóvári Balázs

Az európai polgárok kezdeményezése a politikai szélsőségek és az euroszkepticizmus elleni küzdelemért – hirdette a molinó a belépőnek, nehogy eltévessze az ajtót.

A Republikon Intézet Brexitről szóló, egyébként jó hangulatú konferenciáján ugyanis EU-val kritikus hangokkal csak elvétve lehetett találkozni. Akivel igen, az is az egy szem Gerald Frost volt, aki a Thatcher-tanácsadó John O'Sullivan által alapított Danube Institute igazgatója. Be is ültették őt a Mikecz Dániel által moderált kerekasztal közepére, így nem csupán a közönségtől, hanem jobbról és balról is össztűz zúdult az idős Brexit-párti konzervatívra. Beszélgetőpartnerei ugyanis a liberális-demokrata Polly Mackenzie és Andrew MacDowall, a Brexitet erősen ellenző brit Közép-Európa szakértő, Hegedűs István a Magyarországi Európa Társaság elnöke, valamint Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója voltak.

Gerald Frost azonban nem zavartatta magát, gyorsan leszögezte, hogy a Brexit egy realista döntés volt, az emberek ugyanis  szerinte  elsősorban arra a migrációs válságra mondtak nemet, ami egyben egész Európa biztonsági válsága. Emellett pedig felvetette az Európai Unió demokratikus deficitjének problémáját is. Frost szerint az emberek érzékelték Nagy-Britanniában, hogy az Unióban „nem működik a demokrácia, hiszen nincsen hozzá plebsz, nincsen hozzá nép, sem közös nyelv, sem pedig közös kultúra”. A britek pedig érthető módon elégedetlenek voltak azzal, hogy olyan vezetők hozták meg helyettük a döntéseket, akiket nem ismerhetnek és akiket nem is választottak – értelmezte a Danube Institute igazgatója az Európai Uniós intézmények lisszaboni szerződés óta fennálló működési módját. Gerald Frost, mintegy prezentálva, hogy melyik oldalon áll, Margaret Thatchert idézte: „20 év óta az európai szuperállam árnyékában élünk, eljött az ideje annak, hogy egy jobb utat válasszunk és visszaállítsuk Nagy-Britannia hagyományos erejét.”

„Az európai szuperállam már meglehetősen halott”

Rögtön lecsapott Andrew MacDowall, aki szerint „az európai szuperállam már meglehetősen halott”. Hozzátette: észleli ugyanakkor például, hogy itt Közép-Kelet-Európában nagy mértékű az euroszkepticizmus, Lengyelország és Magyarország karöltve harcolt Nagy-Britanniával az EU „túlhatalma” ellen. Mégis észlelték a régióbeli államok, hogy „a brit kilépés veszélyezteti az EU egységét, ami az európai béke egyik biztosítéka”. Így az újságíró-elemzőnek nem csak az fáj, hogy kétszáz dollárral fogadott a végül győztes Brexit ellen, hanem az is, hogy a britekre kívülről „nem nehezedett semmi kényszerítő erő, hogy a kilépés mellett szavazzanak, mégis a kilépésre voksoltak”.

Ezzel a kilépéssel pedig – fűzte tovább a gondolatot most már Polly Mackenzie – Nagy-Britannia „elutasította azt a politikai közösséget és környezetet, amelyben az ország partnerei és számos közös előny összpontosult”. A döntésért pedig elsősorban brit politikai elitet hibáztatta Mackenzie, például a brit Munkáspárt vezetőjét, Jeremy Corbynt, aki szerinte „teljesen ostobán” viselkedett, ez pedig megzavarta a Brexitet ellenzők táborát; de a legnagyobb „bűnösöket” a politikai tanácsadó mégis a Brexit-pártiak között találta. Ők ugyanis „olyan ígéreteket tettek a Brexit-kampányban, amelyeket nem lehet teljesíteni”.

A tanácsadó szerint Frostnak nincs igaza a bevándorlás szavazásra való hatásával kapcsolatban, hiszen „éppen az a lesújtó, hogy azok a vidékiek szavaztak a Brexitre, akik nem is érzékelték a bevándorlást”. Mackenzie így nem is a bevándorlásban, hanem inkább a gazdasági stagnálásban látja a Brexit mellett szavazók fő motorját. Szerinte annyira rossz volt a helyzet, hogy az emberek már csak azért is vállalták be az elszakadást, hogy legyen végre valami változás.

Lesz-e második népszavazás?

A ringatózó A38-as hajón a beszélgetés fonala innentől felvette azt a visszatérő mintázatot, hogy záporoztak a kritikák Gerald Frost felé, aki alig győzte védeni saját, Brexit-párti álláspontját. 

A hallgatóság kérdései végül elindították a beszélgetést a jövő irányába: lesz-e például második népszavazás? Frost mindjárt leszögezte: Westminster biztosan elutasítja ennek a gondolatát, ugyanakkor arra a felvetésre, hogy a bennmaradásra voksoló skótokat és észak-íreket nem szabadna a kilépéssel „büntetni”, azt válaszolta, hogy egyszerűen gazdaságilag sem érné meg nekik inkább az EU-hoz, mint Nagy-Britanniához tartozni. MacDowall és Mackenzie azonban inkább azon az állásponton volt, hogy nem lehet megjósolni, lesz-e második Brexit-népszavazás, a skótok pedig nagy valószínűséggel szavazni fognak arról, hogy bent maradjanak-e az Egyesült Királyságban. 

Nemcsak az Egyesült Királyságra vonatkozó, hanem az EU-ra való hatásokról is beszéltek a kerekasztal résztvevői. Tóth Csaba úgy fogalmazott: „kiengedték a dzsinnt a palackból”. Noha a politikai elemző szerint nincs szó arról, hogy visszatérnénk a harmincas évekbe, a nacionalista szcenárió mégis elég valószínűnek tűnik most.

MacDowall egyetértett, ugyanakkor azzal biztatott, hogy „egyelőre a migrációpárti és pro-európai pártok vannak többségben az Unióban”, a teljes tagállami szuverenitás mellett pedig igen gyengék az érvek. Szerinte inkább a kilépéssel járó gazdasági hatások tűnnek fenyegetőnek, hiszen a szabad kereskedelem és a közös piac olyan kölcsönös előnyöket biztosítottak, amelyek egy EU-n kívüli Nagy-Britannia esetén már nincsenek meg. Gerald Frost viszont azzal érvelt, hogy „rengeteg Unión kívüli európai ország prosperál és egyébként is a kereskedelem mértéke változatlan, a tőkepiacok pedig mintha meg sem érezték volna a Brexit-szavazást”

Összesen 62 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Orange79
2016. július 05. 10:10
Nem latom be, hogy miert kellene ennyire rettegni a nacionalzmustol. Egeszseges nacionalzmusra, ontudatra minden nepnek, nemzetnek szuksege van, hiszen igy tudja magat megkulonboztetni masoktol. Nyilvan a globalizacioban erdekelt szuperhatalom jobban szeretne identitas nelkuli, rasszkeveredessel hibridizalt, agymosott, konzumidiota nepesseget de ezt el fogjak utasitani Europa nepei.
vendelin
2016. július 05. 10:01
Azért az sokat elárul a rendezvényről, illetve a politikai-média "elit" irányultságáról, hogy a többségi döntést egyetlen ember képviselte a beszélgetést, míg a kisebbségi véleményt négy... A Brexit okai pedig nyilván sokrétűek. Benne van a korlátok és ellenőrzés nélküli migráció, a túlbürokratizált, deficites legitimitású EU vízfej, a brit érzékenység a nemzeti szuverenitásra (ezt hívja a liberális kommunikációs erőtér nacionalizmusnak), a brit birodalmi nosztalgia és az is, hogy megelégelték az anarcholiberális véleményuralmat. Szerintem a gazdasági hatások nem lesznek olyan drámaiak a britekre nézve. A pénz, az üzlet meg fogja találni az útját egy Unión kívüli Nagy-Britanniával is, ahogy megtalálja például egy közel sem mintademokrácia Szaúd-Arábiával vagy Izraellel is. Izgalmasabb kérdés a skót vagy északír függetlenség, kiválás az Egyesült Királyságból. Ha ez így történik, akkor paradox módon az egységes európaiság eszméjéhez való ragaszkodás fog új nemzetállamokat létrehozni, ami példa lehet a baszkok, katalánok vagy éppen az erdélyi magyarok előtt is.
kispufi
2016. július 05. 08:58
az identitás, mint dzsinn, az anarchikus katyvasz és az erősebb kutya hímtagja alá szédülés helyett. az ijesztő húsleves és marhapörkölt, a gusztán egybeöntött moslék helyett. amit aztán amúgy is a sertésekre kell bízni megőrzésre.
VakzKommondor
2016. július 05. 06:46
a eu meg az soros gyuri meglopja a nertársakat!!! mencccsen meg a syartó péter és a focista!!! http://444.hu/2016/07/04/sokkal-tobb-penzt-tartott-a-kulugyes-kereskedohaz-a-quaestorban-mint-eddig-sejtettuk Sokkal több pénzt tartott a külügyes Kereskedőház a Quaestorban, mint eddig sejtettük erdelyip BŰNÜGY július 4., hétfő 19:00 212 970 Eddig csak találgatások voltak azzal kapcsolatban, hogy a Külügyminisztériumhoz tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház összesen mennyi pénzt tartott a 2015-ben csődbe ment Quaestornál. A legbátrabb becslések hatmilliárd forint köré tették az összeget. Ma viszont kiderült, hogy 2013. tavaszán, két nap alatt 9,3 milliárd forintot utalt el a külügy cége a Quaestornak. Ebből a pénzből két év alatt a magyar cégek exportjának felpörgetésével megbízott MNKH 5,5 milliárd forintot élt fel, és végül 2015. március 9-én, a Quaestor csődjének napján nagyon különös körülmények között 3,8 milliárd forintot kapott vissza. Az MNKH, a külügyes milliárdok és a Quaestor története több szempontból is érdekes. 1. Az állam kockázatos helyeken tartja a pénzét Az állami intézményekre, például minisztériumokra iszonyú szigorú szabályok vonatkoznak, hogy hol, miben tarthatnak pénzt. Ezt pont azért van, hogy egy vállalkozó kedvű miniszter ne tőzsdézhesse el mondjuk a magyar kórházak költségvetését. Ehhez képest az állami tulajdonú vállalatokra nem vonatkoznak ilyen szigorú szabályok. Az egyik fontos dolog, ami a 2015-ös Quaestor-botrányban kiderült, hogy egy csomó állami tulajdonú cég, háttérintézmény, önkormányzat elképesztő meredek helyeken tartott pénzt, például a Quaestornál. Meg persze az is kiderült, hogy a szabályokat megszegve maga a külügyminisztérium is 72 milliárdnyi értékpapírt tartott a Quaestornál, de ez itt csak mellékszál, az ügyészség szerint amúgy sincs miért nyomozni. (UPDATE 2000: Most küldött egy közleményt a külügyminisztérium. Ebben többek közt arról írnak, hogy nekik csak "az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő számlája, úgynevezett értékpapírszámlája volt" a Quaestronál, a számlát pedig a Buda-Cash bedőlése után megszüntették.) 2. Az államnak vagy hihetetlen mázlija volt vagy bennfentes információi A külügyhöz tartozó állami MNKH 2015. március 9-én vette ki a maradék pénzét, 3,8 milliárd forintot a Quaestortól. Ez az dátum azért fontos, mert a Quaestor aznap este csődöt jelentett. Máig nem egyértelmű, hogy a kormány pontosan mikor, milyen információk alapján döntött arról, hogy kiveszik a brókercégnél tartott milliárdokat. Korábban évekig nem zavarta őket, hogy bizonytalan helyen van a pénz. Az egyik lehetőség, hogy a kormányban már korábban tudták, hogy bajban van a Quaestor, mint ahogy az nyilvánosságra került, és ezért tudták a kisbefektetők előtt kimenteni a pénzt, A másik lehetőség, hogy hihetetlen mázlijuk volt, és a piaci folyamatokat figyelve jó érzékkel pont akkor kérték vissza a milliárdokat, amikor a Quaestor még tudott fizetni, és nem pár órával később, amikor már nem. Ha a kormány tudta volna, hogy bajban van a Quaestor, és ennek a tudásnak a birtokában az átlagemberek előtt kérte volna vissza a pénzt, az súlyos bűncselekmény volna, szóval nem meglepő, hogy ők a második verzió mellett tartanak ki. Azt mondják, hogy a pár héttel korábban kirobbant BudaCash balhét látva Orbán Viktor maga döntött, hogy vegyenek ki minden állami pénzt a brókercégektől, és a Quaestorral kapcsolatban nem volt konkrét információjuk, hogy baj lenne. Érdemes itt végignézni, hogy követték egymást az események tavaly napról-napra, az is látszik, hogy a kormány állításai ellentmondásosak. Van olyan verzió, amiben Orbán Viktor február 25-én utasítást a pénzek kivételére, és olyan is, amiben csak március 4-én. 3. Elképesztő mennyiségű pénzt adott az MNKH a Quaestornak Azt eddig is lehetett tudni, hogy a csőd napján 3,8 milliárd forintot rántott ki az MNKH a Quaestortól, de azt nem, hogy összesen mennyi pénzt tartottak a brókercégnél. A Transparency International többek között azért perelte be az állami kereskedőházat, hogy árulják el, pontosan hogyan alakultak pénzmozgások. A Transparency Karsai Dániel ügyvéd segítségével idén jogerősen nyerte a pert, de az MNKH a kérdéseik egy részére ennek ellenére sem válaszolt. Például pont arra, hogy mennyi pénzt raktak be a Quaestorhoz. Külön felkérésre viszont most elárulták, hogy 9,37 milliárd forintot helyeztek el a brókercégnél értékpapírszámlán 2013 március 29-én és 2013 április 8-án. Ez több, mint bármelyik korábbi becslés, amik jellemzően 4-6 milliárd forint közé tették az MNKH Quaestoros érintettségét. 4. Senki sem tudja, hogy mire használták a Quaestornál az állami pénzeket Az MNKH válaszában most is hangsúlyozza, hogy ők értékpapírszámlán, állampapírban tartották a pénzt. Ez is fontos körülmény. Az állampapír biztonságos befektetés, ha az ember nem egy Quaestor szintű cégnél tartja. Ehhez képest az MNKH már korábban elismerte, hogy a csőd napján nem állampapírban kapták vissza a Quaestornál tartott összeget, hanem készpénzben. Ez azt is jelentheti, hogy a brókercégnél kockázatos tőkepiaci műveletekhez használhatták fel a közpénzt. A magyar állam befektetései táplálhatták a Quaestort, és mikor visszarántották a pénzüket, az hozzájárulhatott a cég bedöntéséhez.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!