Winelife-borok Sopronból

Három fiatal borász állt össze, hogy az örökölt családi szőlőkön gazdálkodjanak. Fertőrákos, Balf, Sopron mellett vannak a területeik, és viszonylag széles a palettájuk, amit egy mosonmagyaróvári fesztivál boros részén volt alkalmas végigkóstolni.

Olaszrizling 2012

Nem kóstoltam még Sopronból olaszt, de ez a bor meggyőzött arról, hogy ez a fajta kell ide. Gazdag, telt, zamatos, mentes a fajta számomra sokszor előbukkanó, kimondottan zavaró jegyeitől - úgymint fülledtség - és egy profin elkészített, tényleg bármikor nagy kedvvel iható bor benyomását kelti. 1500 forintért adták palackját: ez bizony best buy a javából, pláne ha azt nézem, hogy az eddigi egyik legjobb olaszrizling, amit ittam.

A borász elmondása szerint sok olaszrizling nincs ma Sopronban, pedig a fajta a furminttal együtt korábban, a filoxéravész előtt jól érezte magát a borvidéken és pár kilométerrel arrébb, Ruston most is ez az egyik alapja a ruszti aszúnak. Arról nem is beszélve, hogy Sopronban az édesbor-készítéssel is foglalkozó borászok szerint legalább annyira jól aszúsodnak a szőlők, mint az osztrák részen, csak a művelésmód és a fajtakínálat nem a megfelelő ahhoz, hogy tömegesen legyen itt ilyen bor.

Zöldveltelini 2012

Vékonyabb az olaszrizlingnél, a tipikus alapbor-kategória, rendben van, hasonlít a Vincellér Ház 2012-esére. A fajtára jellemző jegyeket hozza.

Zweigelt 2012

Nem látott hordót, és majd kirobban a gyümölcstől. Örömbor.

PS Kékfrankos 2011

Ez viszont látott hordót: másodtöltésűben volt majdnem egy évig. Picit a fa dominál, de 1-2 év palackos érleléssel akár szebb is lehet. De így sincs szégyenkeznivalójuk a borászoknak. Blaufränkisch klassik.

Kései szüretelésű néró 2011

Na, hát itt van a soproni édes, csak nem fehérben, hanem vörösben, mégpedig csemegeszőlőből: elsőre szokatlan élmény, a csemegeszőlők borainak minden jegyét abszolút hozza illatban és ízben, amit én nem kimondottan szeretek, ez a néró mégis finom, sőt. Mindenképpen különleges bor, érdemes megkóstolni.