Keményen figyelmeztették Macront, amit csinál, annak nem lesz jó vége (VIDEÓ)
Macronék szerint viszont addig kell támogatni az ukránokat, ameddig csak lehet.
Ma még meg kell gondolni, kimondhatja–e nyilvánosan az ember, hogy bármennyire sajnálom a jövevényeket, lélekben mégis inkább a magyarkanizsai kislánnyal vagyok, aki visszaülhetett a megszokott padjára.
„Az egyik kislányt szeptember 15–én, hajnali kettőkor láttam Horgosnál. Azon az éjszakán, amikor éjfélkor lezárták a határt, és az éppen elkésett menekülők tehetetlenül álltak a Röszke 2–es határátkelő vaskerítésénél. Annál a bizonyosnál, amelyet másfél nap múlva rátörtek a rohamrendőrökre. Az a kislány persze mit sem tudott erről – szeme sarkából az édesanyját figyelve szaladgált, és kíváncsian nézte az ismeretlen világot.
A másik kislányt 24–én láttam, szintén az édesanyjával, Magyarkanizsa főterén. Fagylaltot nyalt a kedvenc padján, amelyhez hónapokig közel sem mehetett, mert mindig ültek, feküdtek rajta, körülötte valakik, idegenek, akiket kivetett otthonukból a történelem. Nem haragudott rájuk, csak úgy érezte: elveszik, ami az övé. A megszokott helyeit, a nyugalmát, a biztonságát, amit talán soha többé nem is kap vissza. De – átmenetileg biztosan – visszakapta. A történelem tovább munkálkodik, a messziről érkezők 24–én éppen Tovarnik főterét lepték el, meg az opatovaci temetőben feküdtek le a sírokra. (...)
Ma még lehet mondani, hogy nincs mi és ők; minden gyermek, minden felnőtt egyforma. Ma még meg kell gondolni, kimondhatja–e nyilvánosan az ember, hogy bármennyire sajnálom a jövevényeket, lélekben mégis inkább a magyarkanizsai kislánnyal vagyok, aki visszaülhetett a megszokott padjára fagylaltot nyalni. Ám ha ez így folytatódik, előbb–utóbb mindenhová odaérhet akkora tömeg, hogy a többség elkezdi úgy gondolni: választania kell! És félő, választani is fog.”