OREGONBAN SZÉP AZ ÉLET

„A távoli, vadregényes oregon államban igazán most lett szép az élet. A helyi demokrata kormányzat ugyanis egy sajátos rendeletet hozott: nem kell az írási, olvasási és matematikai jártasságot bizonyítani az iskola elvégzéséhez. mint mondják, »a direktíva célja az hogy valóban tükrözze, mire van szüksége minden diáknak ahhoz, hogy boldoguljon a 21. században« – hát nem tudom, vajon miképpen tükröződik a 21. századi boldogulás a sík hülyeségben.

Mindenesetre Kate Brown – az állam demokrata kormányzója – úgy döntött, hogy ez a rendelet „a matematika és az olvasás alapvető készségeknek tekintése igazságtalan kihívást jelentett a nem jól vizsgázó diákok számára”, és hozzátette azt is: mindez Oregon állam „fekete, latin-amerikai, őslakos, ázsiai, csendes-óceáni szigeteki, törzsi és színes bőrű diákjainak” számára jelent majd könnyebbséget.

Így már érthető. Hiszen minek ilyenekkel zaklatni ezeket a csillogó szemű fiatalokat. Megvannak ők ezek nélkül is.
Persze lehet ezt a másik oldalról is nézni. Például elmúlik a vizsgadrukk is. A fiatalok boldogan, felszabadultan néznek a feleltetni vágyó tanárokra, így azoknak sem kell vesződni a számonkéréssel – mindenkinek jobb lesz így. Csak egyetlen baj lesz, akkor mit fognak csinálni az órák alatt? Ha a kérdéses tárgyakból nem, illetve nem is lehet kérdéseket feltenni, akkor az egyetlen érvényes kérdés csak az lehet: »Hogy vagy?«. Mire a tanuló csengő hangon azt válaszolja: »Köszönöm, jól.« Lássuk be, ezzel nem telik el egy egész óra.

Zárójel. Azt olvasom, hogy ő egy nyíltan biszexuális nő, ugyanakkor van férje is, akivel együtt élnek, és a Mahonia Hallban (az oregoni kormányzói rezidencián – a szerk.) nevelik két gyermeküket is. Gyanítom, ő bizony egy kifejezetten megélhetési buzi, aki pusztán alkalmazkodásból vallja magát annak. Ezt is megértük, hogy valaki pusztán azért, hogy bevágódjon az LMBTQXY-szervezeteknél, homokosnak vallja magát. Nem tudom, van-e ennél lejjebb. Zárójel bezárva.

Aztán itt van egy kakukktojás is, az ázsiai tanulók esete. Ugye jól tudjuk, hogy ők kilógnak ebből a sorból, mert kifejezetten szorgalmasak, és még az is lehet, hogy tanultak a Covid-járvány alatt is. Velük majd kezdeni kell valamit, hiszen megbontanák a tanárok és diákok egységét, amelyben a tanulásnak helye nincs. Lesznek itt problémák, amelyeken talán az segíthet, hogy létre kéne hozni egy átnevelő tábort – abban az ázsiaiaknak úgyis rutinjuk van. Ott azután leszoktathatnák őket erről az impertinens magatartásról. A többieknél – ahogyan olvasom a felsorolást – nem számíthatunk számottevő ellenállásra.”