Hát, de mér' kell piszkálni a Gesztit

Fotó: Geszti Péter/Facebook

„»Hát, de mér' kell piszkálni a Gesztit, Ő [szigorúan, modorosan nagybetűvel] egy Ikon, meg Miegymás, te meg egy senkiházi vagy« – ez utóbbival nem tudok vitatkozni, viszont felhívnám a figyelmet egy elsikkadt tényre. Már négy évvel ezelőtt (!) megírtam Geszti pályafutásának kezdetét, akkor, amikor még a Pesti Srácoknál dolgoztam. 

Ja, hogy az igazságkereső sajtó nem vette át? Nahát. 

Miért írtam meg egyáltalán? Nem azért, mert különösebben érdekelt – számomra egy mellékszál volt. Leírom még egyszer: 
m e l l é k s z á l.

Egyik cikksorozatom Princz Gábor (apja Apró Antal »lakája«, egy befolyásos háttérember volt, és nem az ÁVH-s verőember), illetve az általa vezetett Postabank felemelkedésére és bukására fókuszált. Így jutottam el például Presser Gáborhoz (aki gyakorlatilag Princz »házi-zenésze« volt, annyira, hogy még közös bandájuk is volt a vezérrel) és Gesztihez is. Korábbi cikkemben ezt írtam: Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. 

[Ez az Akció beszállt jóval később az SZDSZ szintén agresszív, lejáratásra kitűnően alkalmas kampányába].

Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került.

[Itt jegyzem meg, hogy a Danubius Rádióról is írtam egy külön cikket, amelynek címében nem véletlenül tettem fel a kérdést: ott volt vajon a kommunista hírszerzés a rádió mögött? Meg aztán arról is írtam, hogy hogyan kerültek a hírszerzők gyermekei – Bochkor Gábor és Kanyó András – ehhez a rádióhoz. És akkor itt jegyezzük meg, hogy Geszti volt külkeres édesanyja, a nemrégiben elhunyt »Márta néni« éppen Bochkorék vendége volt mindig, ott építették fel. Nem mellékesen a BB-páros másik tagja, Boros Lajos történetét is megírtam, ő pol-beat-zenészből lett a Hanglemezgyár »nem mindenki által kedvelt« kádere (az egyik visszaemlékező szerint »tégla«, aki bemószerolta őket), hogy aztán ő is idejében »váltson«.]

Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott.”