Egy éve románul tanul Márki-Zay Péter, el is mondta, hogy miért (VIDEÓ)
Hódmezővásárhely polgármestere azt is elárulta, hogy mit tanulna még szívesen, ha lenne elég ideje.
Bár tapasztalható előrelépés, még mindig olyan elképesztő torzítások vannak a román történelemkönyvekben, hogy azt már nem lehet elintézni annyival: mi így látjuk, ők meg amúgy. Történésszel vettük végig, miből okulnak most a román ajkú nebulók.
Élénken él emlékeimben, hogyan feleltem történelemórán hetedikben az aradi vértanúkból: nemcsak a nevüket meg a beosztásukat kellett tudni, hanem azt is, ki milyen származású volt közülük. Ahogy az osztrákok és a nemzetiségek szempontjait is fel kellett mondani. Ha ma az ember fellapoz egy román történelemtankönyvet, egészen mással találkozik.
Nézzük először, hogy a diadalmas – s egyszeriben soknemzetiségűvé váló – Román Királyság hogyan oktatta fiatal állampolgárait a magyarokról és úgy általában mindenkiről egy évszázada. Olay Ferenc miniszteri osztálytanácsos 1933-as kötetéből tudjuk: „A dákoromán elméletnek a kialakulása óta mindenütt ott kísért a Tiszáig szóló határ, és a románoknak erre vonatkozó »történeti jogai« töltik be a tankönyveket.” Petru Zaharescu történelemkönyve például az „ezer évig önkényesen elfoglalt Ardeal” toposzát olyan hízelgő sorokkal kíséri, miszerint a honfoglaló magyaroknak „félelmet gerjesztő külsejük volt: aprók, karikalábúak”; „Európába betört hordák utódai […] származásukra nézve alább valóak nálunk”. A magyarok szerinte „betörők”, ezzel szemben áll a román nép „római élénk intelligenciája, dák bátorsága és felülmúlhatatlan energiája”.
Lássuk, mit mond erről egy romániai magyar történész. „A romániai tankönyvírók pályázaton indulnak egy-egy könyv elkészítéséért, a feltételeket csak az utolsó pillanatban tudják meg, így alig marad idejük dolgozni a szövegen. Érthető módon a jelentős részük így a másolás-beillesztés módszerrel készül” – árnyalja a képet Toth Szilárd, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, tanszékvezetője. Azt is elmondja, miben sikerült előrelépnie a román történelemoktatásnak az előző száz évben: például az általa is átnézett három nyolcadikos történelemtankönyv egyikében már egészen megértően írnak a magyar és a román forradalmi törekvésekről 1848–49 kapcsán. Ezzel szemben vannak a román történelemoktatásnak bizonyos állócsillagai, ilyen az elsőség kérdése s annak alapköve, a dák–román kontinuitás. „Bár a román nyelv eredete latin oldalról kétségkívül levezethető, a két-három szavas dák nyelvemlék, mint a Decebalus per Scorilo, a dák oldalról sovány bizonyítékot szolgáltat rá.” Amit dáknak emlegetnek, az pedig a trák-dák analógia elméletére épül, s annak alapján is alig száz-százhúsz szót tudnak levezetni román nyelvészek.