Bizonyítványa: igazoltan becsípett

„Látható, hogy évről évre terebélyesedik a borszeretők tábora. Azonban szeretném hinni, hogy a borértők tábora is. Mert aki száját, orrát edzeni s általuk agykérgét barázdálni óhajtja, és nem éri be fesztiválok bódulatával, az boriskolába megy. Választék látszólag van bőven, mert gomba mód szaporodnak a biznisz buli-sulik, melyekkel az a baj, hogy csupán borszeretőket képesek kiengedni padjaikból, de nem borértőket.

Mert, aki azt hiszi, hogy a borértővé váláshoz elegendő »az otthonmaradóknak cédulán megüzenem« típusú hozzáállás, hogy: »Suliba mentem, ne várjatok, nem leszek józan, ez borsuli!« , az tévelygő. Igaz, hogy a világ legtutibb dolga igazoltan, iskolapadban ülve becsípni. Azok számára viszont rossz hírem van, akik a borértővé váláshoz ezt elégségesnek vélik. Tekintélyes iskolának lenni nem licence-díj megfizetésének kérdése.

Tekintélyes iskola rendszerezett, mély és versenyképes ismereteket ad, az átadandó tudást a tanárok a világ bortengerében eltöltött éveik során megszerzett szisztematikus kóstolói gyakorlatukkal teszik teljessé. Utódaink számára pedig igazodási ponttá válnak az ezen intézmények által hátrahagyott hangyaszorgalommal felépített részletes és sokrétű publikációk. Tehát aki komolyan veszi és tiszteli a bort, az előbb-utóbb rájön, a buli-suli és az oszlopos Alma Mater közötti különbségre. Mert a bor nem holmi trend és szórakozás. A bor: szakma, felelősség, bizalom, családoknak generációkon átívelő megélhetés, és mint ilyen nemzeti ügy is.”